Közérzet · 2015.10.23.

TÖRTÉNELEM – Ötvenhat tükrében

Október 23. a magyar történelem egyik legmeghatározóbb dátuma, az a nap, amikor 1956-ban utcára vonultak a budapesti diákok, hogy tiltakozzanak a sztálinista diktatúra ellen. A békés tüntetés az országban a fegyvertelen tömegre leadott véres sortüzek hatására fegyveres felkeléssé nőtt, amely végül is megbukott, mert a nyugati nagyhatalmak cserbenhagyták Magyarországot, nem nyújtottak segítséget.

Ötvenhatról gondolkodva óhatatlanul is felvetődik a kérdés, vajon ma van-e még ember, nemcsak nálunk, hanem egyáltalán a nagyvilágban, aki életét áldozná a polgári demokráciáért? Vagy teljes a kiábrándulás? Mennyire másként éreztünk mi is alig negyed évszázada, amikor a legkülönbözőbb embereket egyesítette az akarat, a kommunista rendszerek megdöntésének szándéka. A rendszerváltások eufóriája jórészt a semmibe foszlott, mert azóta kiderült, hogy nem igazán lehet civilizálni (humanizálni) a kapitalizmust sem. A versenyt nem igazán lehet összeegyeztetni az igazságossággal, mert az erőszakos győz és mindent visz, a pénz oda megy, ahol már úgyis sok van, és így tovább, lehetne sorolni. A világméretű harácsolás, a piac mindenhatóságába vetett hit mintha minden ellenőrzés alól kiszabadult volna. Az uralkodó vélemény szerint a profit maximalizálása szent és sérthetetlen.


Az az érzésem, napjainkban a demokrácia olyan eszmének tűnik, amiről hallgatólagosan az a vélemény alakult ki, hogy nem kell komolyan venni: kicsit megfigyelnek bennünket az internet segítségével (lásd Snowden kiszivárogtatott adatait az amerikai titkosszolgálatok munkájáról), kicsit manipulálnak (szent és sérthetetlen elméletekkel), kicsit átvernek (korrupció és egyebek), miközben a szociális különbségek egyre nagyobbak. De azért mindenki megél valahogy, a szegények is találnak maguknak akciós bóvlit a bevásárlóközpontokban. Abszurd a helyzet, de talán még nem orwelli, és szépíti a dolgot az államok érvelése, hogy a terrorizmus ellen, a mi érdekünkben gyűjtik be az adatokat az internet, a telekommunikációs cégek segítségével a lakosságról. A mi érdekünkben sértik meg a demokrácia normáit? A magánügyek, titkok teljesen absztrakt fogalommá váltak, amióta szövetséges kormányok még egymást is lehallgatják. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kormányok kompetenciái is igen kicsik, ha világméretekben gondolkodunk, ha azt nézzük, hogy mennyire képesek befolyásolni a helyzetet, amely nem jó, hiszen a világ nem jó irányba halad sem gazdaságilag, sem politikailag. Elég csak arra gondolni, hogy még soha nem volt ekkora a különbség a szegények és a gazdagok között, mint jelenleg. Hogyan lesz ebből humánus társadalom? Civilizált kapitalizmus?

Szabadság, humanizmus, tisztességes, normális élet – mindig is erre vágyott az emberiség, az ötvenhatosok meghalni is készek voltak ezért. Bennük még élt a remény és a felelősség. Drágán megfizettek érte. A mai ember inkább olcsón szeretne megúszni mindent, talán mert tudja, hogy igazából csak önmagára számíthat, élete pedig csak egy van. Nem kell ezen túl sokat filozofálni. A forradalmak ideje lejárt.

Optimistán szeretném befejezni ezt az eszmefuttatást, de nehéz ebben a zavaros, menekültekkel teli világhelyzetben, amikor nem tudni pontosan, mi történik, csak azt érezni, hogy az emberek egymás iránti felelősségének is már teljességgel politikai kontextusa van. Ez is tovább polarizál bennünket, holott fényes pillanatok csak egymás tiszteletben tartásával lehetségesek. Ötvenhat szép története is ezt példázza. Mesélni kéne és szembenézni vele, bele a tükörbe. És aztán megtartani legalább egy parancsolatot a tízből, aztán pedig jöhet a következő lépés. A világ alakulása úgysem igazol senkit.






[fbcomments]