Mi a történelem: az élet tanítómestere, vagy inkább – ahogyan Napóleon nevezte – hazugságok összessége? A politikusok írják a történelmet? Van-e objektív történelem, amikor gyakorlatilag ma már mindenféle információ és fikció megjelenik az interneten? Ablonczy Balázs történésszel Szűts István Gergely beszélgetett.
Szó volt szakmai kihívásokról, a történelemről alkotott kép változásairól, és arról, hogy a digitalizáció, a privát és „alternatív” történelem térhódítása hogyan változtatja meg ehhez a tudományághoz való viszonyunkat.
Internet kontra tudomány
– Azt, hogy a politikusok írnák a történelmet, sok ténnyel lehet cáfolni. Tudunk olyan történészekről, akik szembe menve az aktuális elvárásokkal, jelentős dolgokat tettek le az asztalra. A politikai elvárások alapvetően az emlékezetpolitikához tartoznak – válaszolta a feltett kérdésre Ablonczy Balázs az MTA VEAB Történettudományi Szakbizottsága szervezésében a közelmúltban megtartott beszélgetésen. Azt viszont sietett leszögezni, hogy senki sem objektív. – Mindenki tisztában van saját előítéleteivel és háttereivel és ezt kezelve próbál meg történelmet írni, úgy hogy ezt az olvasó felé is jelzi. Mindenkit predesztinál az, hogy honnan jött, milyen iskolákba járt, kik hatottak rá, miket olvasott. De ha teljesen objektívek lennénk, akkor nem is lehetne felállítani teljesen új történelmi paradigmákat. Annak a vége semleges, fűrészporízű történetírás lenne. Nem maradt adós egy jó tanáccsal sem: mielőtt az ember elkezd olvasni egy történelemkönyvet, nézze meg, ki írta azt!
Egy korábbi interjúban fejtette ki azt némi öniróniával, hogy ő a közösségi médiában mémként terjedő, hamis idézeteket „ósdi módon, könyvben cáfolom több év késéssel. Nyilván nem találkozik a kettő közönsége. Mégsem céltalan a munka. Aki hinni akar ezekben a legendákban, tegye, de mostantól lehetősége van megtudni az igazságot is”.
Teleki, Trianon, turanizmus
Mindig olyan témával foglalkozik, ami sok embert érdekel vagy irritál. Teleki Pál életét választotta Phd dolgozata témájául, Trianonról és a magyar turanizmusról is írt könyveket. Utóbbiról Keletre, magyar! címmel. Olyan dolgokat ír, amiről ő maga is szeretne olvasni.
Ablonczynak Teleki Pál témáját Romsics Ignác professzor adta a kezébe harmadéves egyetemista korában, a kilencvenes évek második felében szakdolgozati témaként. Ez végül is bejött. Ebből aztán még leágazásként egy csomó mindennel elkezdett foglalkozni. Jó orientáció volt – mondja. Amint az köztudott, Teleki Pálnak, az ország miniszterelnökének 1941-es öngyilkossága után az életanyaga szinte teljes egészében eltűnt. De fellelhetők levelei. Unokatestvérével, Teleki Andorral folytatott levelezését hozta fel példának a történész arra, hogy milyen meglepetések érhetik a kutatót. Kiderült, Teleki Pálnak az utolsó húsz évében majdnem minden nap katétereznie kellett magát a veseműtéte következményeként. Ez ebből a levelezésből derült ki, véletlenül. Erről korábban soha senki nem írt. Pedig fontos magyarázat lehet betegségtudatára, arra hogy állandóan búcsúzik az élettől. Persze kockázatos ilyen személyes dolgokat megjelentetni, de Ablonczy Balázs nem emiatt kapott hideget-meleget. Ahogyan ő mesélte:
– Ugyanazt a mondatot rótta fel nekem egy jelentős baloldali értelmiségi és egy viszonylag ismert jobboldali értelmiségi néhány év különbséggel. Ez a mondat Teleki antiszemitizmusáról szóló fejezetben arról szólt, hogy olyan típusú konzervativizmus az övé, ami a magyar konzervatív hagyományban folytathatatlan. Mert jogfosztáshoz vezet, ez egy zsákutca, mert a viszonylag nyitott szociális konzervativizmusát összekapcsolta a kirekesztéssel. Ebben bűnös, és emiatt a világnézete folytathatatlan. És ez miatt a mondat miatt, egy leszármazottja be akart perelni engem, hogy nem lehet valakit ítélet nélkül bűnösnek mondani. Ha komolyan vesszük egymást, akkor ez nem jogi kategória. De az ember, ha tart ettől, akkor nem fog megírni soha semmit.
Nagy összeveszések nem voltak a történelmi munkái miatt, legfeljebb kisebb haragszom rád esetek. Talán éppen azért, mert őt mindig az érdekli, hogy az embert teljességében mutassa be. Telekiben is ez volt a kihívás számára. – 1500 lábjegyzettel egy viszonylag vékony könyvben, ha valakinek az jön le, hogy egyoldalúan próbáltam bemutatni a pályáját, gondolhatja így, de szerintem nincs igaza. Ráadásul a könyv 2005-ben jelent meg, előtte 2004-ben óriási közéleti vihar kerekedett abból, hogy Teleki Pál szobrát felállítják a Sándor-palota mellett. Végül a szobor a balatonboglári plébánia kertjébe került. Nem mondom, hogy az én könyvem nyugvópontra juttatta a vitákat, de azóta én nem észlelek olyan viharokat ekörül. Persze a magyar közélet is kellett ahhoz, hogy ne ez legyen az elsőszámú probléma.
– A mai világban, amikor mindenki elmondhatja a véleményét különböző platformokon, akkor mi a szerepe a történésznek? – hangzott a következő kérdés. – Hát igen, a kókler, aki hülyeséget beszél a témáról, százezres nagyságrendű kattintást kap, a komoly történész pedig mondjuk, mindössze 13-at. A tömeget a szenzáció érdekli még akkor is, ha az nem is igaz. Ám a komoly történészeknek nincsenek TikTok-ambíciói. A történelmi kutatásnak általában nem a youtuberek munkája az alapja – válaszolta Ablonczy.
A legendás Cholnoky Jenő
A hallgatóság soraiból kapott kérdésre a történész a veszprémi származású földrajztudós, Cholnoky Jenő turanizmusára is kitért, ami önmagában megérne egy külön beszélgetést. Veszettül hitt a turanizmusban. Cholnoky volt a Turáni Szövetség „nagyvezére”, ahogy erről önéletírásában is olvashatunk. – Bár születtek különféle művek Cholnoky Jenőről és a családjáról, Rybár Olivér munkái, továbbá megjelent a Vár utca sorozat, de olyan nagymonográfia, ami elhelyezné őt a magyar földrajztudományban, nincsen. Pedig nagy szükség volna rá. Nem nagyon volt magyar földrajztudós, akinek belföldön nagyobb hatása lett volna. Nagyon szangvinikus, inspiráló valaki lehetett, csodálatosan festett, elképesztő energiái voltak. Irtózatos mennyiségű előadást tartott. Hétről hétre több száz vagy ezer embernek beszélt ismeretterjesztő szándékkal a földrajzról az Urániában, állítólag nagyon színesen. Az egyetemen tanított, nagyon sok társaságban elnökölt, miközben neki is megvoltak a maga démonjai, a családja, összeveszései, kibékülései, élete végi tragédiája. Benne van egy értelmiségi dráma is az életében. Sokszor keltett maga körül hullámokat. Politikai nézetében is voltak nagyon radikális dolgai, a turanizmusban is például – válaszolta Ablonczy Balázs.
Vezető képünkön: Ablonczy Balázs sztártörténész. Fotó: wikipedia.org/Thaler Tamás
