Ha valaki a saját elhatározásából dönt úgy, hogy nem oltatja be magát, attól bizonyos feltételek teljesülése esetén nem jogsértő megtagadni az újrainduló szolgáltatásokat. (A védettségi igazolvány viszont diszkriminatív.)
Számos más esetet azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyott a kormány, amivel jogellenesen diszkriminál. A TASZ állásfoglalásában azt vizsgálja, hogy a védettségi igazolvánnyal kapcsolatban megvalósuló szabályozás mennyire felel meg a korábban közölt jogi szempontjainak.
Februári állásfoglalásukban azt írták: ha valaki védetté válik a vírussal szemben, arra nézve nem indokolható tovább a korlátozások fenntartása egészségügyi és jogi szempontból sem. A korlátozó intézkedések célja ugyanis annak megakadályozása, hogy az emberek átadják egymásnak a vírust és megfertőződjenek. Így észszerű oka van annak, és nem jogellenes, ha szétválasztják a védettséggel már rendelkező és még nem rendelkező embereket, és csak azokkal szemben tartják fenn a jogkorlátozásokat, akiknél ez feltétlenül indokolt.
Csakhogy a május elsején hatályba lépő kormányrendeletben meghatározott szabályok nem az alapján osztják ketté a társadalmat, hogy van-e védettségük, hanem az alapján, hogy van-e védettségi igazolványuk. Pedig a védettségi igazolvány – a nevével ellentétben – nem feltétlenül tanúsítja, hogy a tulajdonosa védett a vírussal szemben. A kártyát ugyanis már napokkal az első adag vakcina beadása után kipostázzák, noha a vakcinák csak a második dózis beadása után mintegy tíz nappal fejtik ki hatásukat. Sokan tehát úgy is felszabadulhatnak a korlátozások alól, hogy nem, vagy alig védettek, miközben az akár ugyanannyira védtelen oltatlanokra továbbra is vonatkoznak a korlátozó intézkedések.
Fotó: telex.hu
