A magyar családok mostanában úgy viselkednek, mintha a globális egyensúly világmodellje lógna a hálószobájuk falán, valahányszor pajzánkodásra szánják el magukat.
A magyarnak elment a kedve a szaporodástól. Ez a lényege Fűrész Tünde népesedéspolitikáért felelős államtitkár minapi okfejtésének. A királyi televízióban elhangzottak szerint minél több gyerek születik, társadalompolitikailag annál hasznosabb a család.
Hát igen. A társadalompolitikailag haszontalan magyar családok úgy viselkednek, mintha szentkép helyett a globális egyensúly világmodelljét akasztották volna a hálószobájuk falára. És valahányszor pajzánkodásra szánnák el magukat, ránéznek a globális világképre, és máris nyilvánvalóvá válik a tudatos jövőalkotás irányelve: sürgősen csökkenteni kell a népesség növekedését, mert a természeti erőforrások gyors felhasználása és a környezetszennyezés miatt fogy a termőföld, az ivóvíz és a Föld egyéb készletei, a bevándorlásokról, kerítésekről ne is szóljunk. A 21. század közepére hálószobánkban a világkatasztrófa.
Fűrész Tünde azonban egyet gondol, a magyar családok mást. Nézzük, mit mondanának a magyar lányok, a munkavállalók és munkaadók, akikre a „nemzeti sorskérdés” megoldásának gyakorlati végrehajtása vár?
A női munkaerő:
Az orvostudomány szerint a nő a 18. és 23. életéve között legalkalmasabb a szülésre. Hát kérem, ekkor mi magyarok nem szülünk, mert iskolába járunk. Azután munkát keresünk, életrajzokat írunk, pályázunk, de nem kellünk. Mert minden munkaadó tudja, hogy nemzetmentő feladatok előtt állunk, a hazának, kormánynak vannak elvárásai. Kinek kell ma egy nagy hasú menedzser? Pláne, ha még levegőért is kapkod a hatodik hónaptól. Hát nem szülünk. Legfeljebb egyet, s megesküszünk egy szál gyermekünk szeme világára, hogy több nem lesz.
A cég:
Senki sem várhatja ugyebár a kis- és középvállalkozótól (az úgynevezett versenyszférától), hogy leendő kismamákat alkalmazzon. Akik évekig a gyesen kényelmeskednek. A hajadon ugyanis alig várja, hogy betegye a fenekét a jó kis munkahelyre, azon nyomban férjhez megy, nyakra-főre szül, tán még hármat is képes, aztán a törvény nem teszi lehetővé, hogy közben kirúgják, különféle adminisztrációs akrobatikák árán lehet csak megszabadulni tőle, s még képes lesz bírósághoz fordulni, jogvédelemről meg esélyegyenlőségről fecsegni… Hát kinek van ma ilyesmire szüksége? De ezeknél is rosszabbak, akiknek már van gyerekük, mert minden alkalmat kihasználnak, hogy lazsáljanak, havonta kétszer beteg gyereket ápoljanak, táppénz, miegymás. Miután mi drága pénzen kiképeztük, betanítottuk, bizalmunkba fogadtuk? Van fogalma itt valakinek arról, hogy az efféle szórakozás mi pénzbe kerül?
Évente egy falunyi magyarral kevesebb él ebben az országban, mert meghalunk, de nem szaporodunk. Kormányunk (mindegyik) a népesedéspolitika megvalósítását olyan nemzeti sorskérdésnek minősíti, amely hosszú távon meghatározhatja Magyarország jövőjét.
Az összhang már-már tökéletes.
