2017-ben indult útjára az ETHOS nevű H2020-as európai kutatási projekt, amelyet egy hat egyetemből álló konzorcium gondoz. A kutatási projekt célja volt, hogy megpróbálja definiálni, mit is jelent a társadalmi igazságosság Európában a 2010-es évek végén.
Hungler Sára jogász írása a projekt munkaerőpiacra vonatkozó megállapításait mutatja be.
A munkaügyi kapcsolatok decentralizációja – az a jelenség, hogy az átfogóbb, egy-egy iparág valamennyi munkáltatójára kiterjedő kollektív szerződések helyett a munkahelyi szintű szabályok válnak dominánssá – tovább gyengíti a munkavállalók pozícióját. A munkáltatónak nem kötelező a szakszervezetekkel kollektív szerződést kötni, és mivel egy ilyen megállapodásnak további versenykorlátozó hatása van, a munkáltatók kevésbé hajlanak arra, hogy megállapodjanak a munkavállalók képviselőivel.
2013 után a foglalkoztatási mutatók javulásnak indultak, így 2016-ra a legtöbb állam elérte az Európa 2020 stratégiában célként megjelölt 75 százalékos foglalkoztatási rátát, de legalábbis közel került hozzá. Ugyanakkor, ahogy a válság is eltérően jelentkezett az egyes tagállamokban, a foglalkoztatás bővülése is más hatásokkal járt. Európa közepén a válság kevéssé érintette a magasabb jövedelmi sávba tartozó munkavállalókat, itt a foglalkoztatottsági szint emelkedése sok problémát megoldott. A periférián (például Spanyolország, Portugália, Románia) azonban a határozott és határozatlan munkaszerződéssel foglalkoztatottakat egyaránt sújtotta a recesszió, ráadásul ezekben az országokban jellemzően gyengébb a munkanélküliséggel kapcsolatos szociális védőháló is, ezért a megszorító intézkedéseknek sokkal negatívabb hatása volt a munkavállalókra. A munkahelyteremtés ezekben az országokban a rugalmas foglalkoztatási formák növelésére (a részmunkaidőre, a rövidebb, határozott idejű foglalkoztatásra) fókuszált. Ugyanakkor ezek az állások, bár növelik a foglalkoztatottságot, nem nyújtanak megfelelő anyagi biztonságot, és nehéz velük hosszú távra tervezni. Így a periférián elhelyezkedő országokban a válságból való kilábalással együtt járt a munkaerő-piaci polarizáció felerősödése is.
A kutatás egyik konklúziója az volt, hogy a bizonytalan munkaviszony közvetve vagy közvetlenül a munkavállalók emberi méltóságára is kihat. Az emberek társadalmi megítélésben jelentős szerepe van annak, hogy milyen munkájuk van. Egyfelől ezekben a munkaviszonyokban jellemzően nagyon keveset keresnek az emberek, másfelől rendkívül alacsony az állásbiztonságuk is, a határozott idejű szerződések vagy az alkalmi munka esetén állandó bizonytalanságban élnek, emiatt nincsen jövőképük, és sokkal inkább a mindennapok túlélése az elsődleges céljuk. A kiszolgáltatottságuk és negatív társadalmi megítélésük miatt sokkal sérülékenyebbek, és könnyebben kerülnek megalázó helyzetekbe.
A teljes cikk a qubit.hu-n.