A tánc fesztiváljának mai fellépői a Forte Társulat és a Szkéné Színház, Szirtes János, illetve a TranzDanz. Két igen fajsúlyos előadás között egy képzőművészeti performanszot láthatnak a nézők.
A Forte Társulat és a Szkéné Színház a Helen Edmundson Irtás című balladájából készült táncprodukcióval mutatkozik be, amelynek rendezője és koreográfusa Horváth Csaba. Cromwell serege etnikai tisztogatást végez az egész ország területén a brit gyarmatosítás előkészítéseként. Írek ezreit végezteti ki, rakja hajóra vagy száműzi a kietlen Connaught tartományba. Robert Preston angol földesúr ír asszonyt vett feleségül, és ír földön próbálja felvirágoztatni birtokát, de végül a politikát választja. Felesége elhagyja őt, és a férfi egyedül száll szembe a könyörtelen kormányzóval. Edmundson földszagú, sötét tónusú balladája a Forte Társulat egyéni játékstílusában különösen közvetlenül hat: a hangok, a képek és a szagok belénk égnek.
Az előadás egyik kritikusának véleménye szerint „Horváth Csaba rendezése mélyen és megrendítően számolja fel a civilizáció utolsó darabkáit.” Az előadást 16 éven felüli nézőknek ajánljuk! Az Irtás a Hangvilla színháztermében 18 órakor kezdődik. Promóciós kisfilmje itt nézhető meg.
Szirtes János a következőket nyilatkozta Bizalom című képzőművészeti performanszáról:
– A veszprémi táncfesztiválra egy teljesen új performansz-összeállítással készülök. Az élő szubjektum egyszeri és megismételhetetlen fizikai megnyilvánulásai és kiterjedései inspirálnak. A léptékváltások, a testméretek, a performerek, sőt a közönség közötti közvetlen és élő viszonyok élőképszerű akciósorozatok, valós cselekmények révén küzdenek egymással, egy aktív, de nemes cél elérése érdekében. Képesek vagyunk egy elvont akciósorozaton keresztül a mával foglalkozni?
A performanszban közreműködik Fabricius Anna, Molnár Ágnes Éva és Horváth Tibor. A bemutatót a Hangvilla kamaratermében láthatják a nézők 20.30-kor.
A vulkán oldalán leáramló, minden útjába kerülőt magába olvasztó, száguldó hamuár távolról egy látszólag mozdulatlan, puha felhő, hívogató, barátságos cumulus…, nem mozdulnak a hatalmas folyók és az óriáshullámok sem, és állni látjuk az elképzelhetetlen sebességgel pörgő, forgó, közeledő és távolodó bolygókat, csillagokat és galaxisokat. Állni látszik az idő a bagatell hétköznapokban, a súlyos és súlytalan évek során, a dicső múlt egybeolvad a mozdulatlanságban a történelmivé magasztalt jelennel. Innen nézve nem változik semmi, mert a véget nem érő ismétlődések fraktálmintázatai egyformának tűnnek – miközben tombolva „történik” a világ.
Kovács Gerzson Péter koreográfiája kemény társadalomkritikát is tartalmaz. Fotó: www.nemzetitancszinhaz.hu
De váltsunk perspektívát „a mindennapi élet és a sors/lét tartományai között”, tekintsünk e mintákra végtelen közelről és távolból, lépjünk ki a történeti időből, hogy megláthassuk az egzisztenciális pillanatot, és vissza, hogy érzékeljük az örök áradást, az „épp most” cseppfolyósságát, a hömpölygő, gomolygó, sodró létet.
A TranzDanz Menetfény című produkciója a Latinovits–Bujtor Játékszínben 21.30-kor kezdődik. A koreográfus Kovács Gerzson Péter.
