A Frenák Pál Társulat UN című előadásának premierjét láthatja ma a táncfesztivál közönsége. Előtte a Győri Balett, utána pedig Fehér Ferenc lép fel.
A Győri Balett két előadással jön A tánc fesztiváljára: a Belső hangokkal és a Boleróval. Velekei László Harangozó-díjas koreográfus egy rendkívül izgalmas szimfonikus balettet alkotott az életünket befolyásoló belső hangjainkról, amely öt etűdből áll.
A Boleróról Lukács András koreográfus így vall:
– A Bolerót 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero klisékkel terhelt, agyonjátszott darab. Előttem már nagyon sokan alkottak rá táncműveket, etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik, például Maurice Béjart és Markó Iván koreográfiájára. Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a „történetet”. Az én Boleróm cselekmény nélküli darab tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni. A már-már groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna egy sajátos stílusú formanyelvet teremteni. A táncosok egyszerű, minimalizált mozdulatainak fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb váltakozásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével egyenlő szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni.
A Győri Balett produkciói este hatkor kezdődnek a Hangvillában. A két felvonás között 20 perc szünet lesz.
A Győri Balett Bolerója cselekmény nélküli darab tíz női és tíz férfi táncosra. Fotó: gyoribalett.hu
A Frenák Pál Társulat bemutatója, az UN két egyszemélyes univerzum találkozása egy estén. Előbb egy figura, majd még egy – magányossága és ereje mindkettőnek egészen különleges. Az est első szólójának középpontjában egy faunszerű lény áll, valahol az emberi és az állati világ között. Gilles Deleuze francia filozófus így fogalmaz egyik elemzésében: „…ha nagyjából megpróbálom összeszedni, hogy mit találok olyan feltűnőnek az állatoknál, akkor az első, ami szembeötlik, nem más, mint hogy minden állatnak van saját világa. Ez azért érdekes vagy furcsa, mert az emberek között rengetegen vannak, akiknek nincs világuk, és akik olyan életet élnek, mint bárki más! Vagyis akárkiét, akármilyen életet. Nem úgy az állatok, nekik világuk van.”
Hogyan lehet valakinek világa? Mitől válik az életünk tényleg a saját életünkké? Deleuze szerint a felfokozott, rendkívüli érzékenység és az azonnali aktivitás és cselekvés a kulcs – ez pedig az igazán kivételes táncosoknak is sajátja. Az UN címében egyszerre merít a faun szóból, ám még inkább az deleuze-i értelemben vett világ, azaz univerzum kifejezésből és a francia un, azaz egy szóból, amely azt jelöli, hogy egy, egyetlen karakter/jelenség/minőség áll a koreográfia fókuszában.
Az UN első részének különös figurája (Maurer Milán) belakja a teret, azonnal reagál annak rezdüléseire, változásaira, függ a környezetétől, mint napjainkban rétegzett értelemben függnek-függünk annyian – s ez a függés itt szó szerint értendő, hiszen Frenák Pál koreográfus ez alkalommal is egy különleges függesztési rendszerben mozgatja táncosát.
Az UN második részében hosszú idő után újabb saját szólóval lép színpadra Frenák Pál koreográfus. A japán kultúrából és a Kazuo Ohno butohmester személyéből-emlékéből merítő, absztrakt monokróm színekkel játszó koreográfia az idő múlásával létrejövő új egyensúlyról, a férfiasságról és nőiességről beszél.
– A tradicionális japán színházakban sok esetben férfiak alakították a női szerepeket – mondja a koreográfus. – Ez önmagában is érdekes, de bennem az elmúlás, az elfogadás kérdése, a nő-férfi átjárhatósága is felmerül. Egyrészt belenyúlok ebbe a kettősségbe, másrészt a butoh tánc lényegébe megpróbálom bevinni a siketek és nagyothallók nyitott kommunikációs lehetőségét.
Az UN este nyolckor kezdődik az Agóra (volt Hemo) színháztermében. Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott.
Fehér Ferenc Helló, Zombi! című táncszínháza egyszerre működik a műfaj szabályai szerint és annak paródiájaként.
– A zombi mint létállapot nagyon elemi – vallja Fehér Ferenc. – Nincs egyéniség, nincs identitás az animális szint előtti, alatti. Az izgatott, hogy hogyan jeleníthető meg ez az állapot a színpadon, hogyan változtatja meg az ebbe való belehelyezkedés a színpadi jelenlétet, pontosabban hogyan számolódik fel egy bizonyos fajta színpadi jelenlét. Hogyan válik a test a céltalanság, az üresség, a hirtelen feltörő követhetetlen impulzusok játékszerévé. Annak ellenére, hogy a zombiból hiányzik minden, ami emberi és látszólag olyan távol van a mindennapitól, mégis ijesztően ismerős.
A Helló, Zombi! fél tízkor lesz a Latinovits–Bujtor Játékszínben. Az előadást 18 éven felüli nézőknek ajánljuk. Előzetese itt látható.
A Tánckritika című lap támogatásával folyó kritikai workshop résztvevőinek a fesztivál előadásairól szóló írásai itt olvashatók.
