Nem hogy nem tárgyaltak a tanárok érdekvédőivel az oktatás irányítói, még a minisztériumba sem engedték be őket. A megalázás módszerével a diákok százezreinek üzenték: ugyan már, nem kell komolyan venni tanáraitokat! Így járhattok ti is, ha ugráltok – szólt áttétellel szülők millióihoz az EMMI.
Soha nem alázták meg még ennyire a magyar pedagógusok képviselőit, mint ahogy péntek délelőtt tette Kisfaludy László helyettes államtitkár. A megbeszélt egyeztetés előtti este elektronikus levélben törölte a másnapi találkozót némi figyelmeztetéssel kiegészítve: „Az épületbe való bejutás nem lesz biztosítva.” A szakszervezeti vezetők ennek ellenére megjelentek a helyszínen, hátha mégis tárgyalhatnak a bírósági ítéletekről. A lemondás oka ugyanis az volt, hogy a pedagógussztrájk idején biztosított elégséges ellátásról vita folyt a felek között. A Fővárosi Törvényszék a tanárok érveit ítélte igaznak. A kormány törvényellenesnek minősítette a tiltakozást, viszont fellebbezésével addig várt, amíg nem maradt ideje a Fővárosi Ítélőtáblának arról tárgyalnia a január 31-i sztrájk megkezdéséig. A tanárok a folyamatos fenyegetések ellenére megtartották a 2 órás figyelmeztető sztrájkot. Egy hét múlva a másodfokú bíróság megsemmisítette az első fokon született ítéletet, a kormány álláspontja mellett döntött.
Ezek után nem az történt, hogy a felek leültek megbeszélni a kialakult helyzetet valami kellemes helyen. Mondjuk a Szépművészeti Múzeum különtermében, ahol mindkét fél egyenlőnek látszhat, és még csak véletlenül sem tűnik úgy, hogy a minisztérium raportra rendeli az érdekvédőket. Nem, a megalázás következő lépése, hogy a szakszervezetiseket sehova sem engedték be, viszont közölték, hogy jövő szerdán kettőkor tárgyalnak. Nem kérdezték meg tőlük még csak véletlenül sem, hogy alkalmas-e számukra is az időpont. És milyen helyszínt válasszanak.
2022 februárjában világos az üzenet: a tanárok csaknem felét (konkrétan a sztrájkban résztvevőket) nyugodtan semmibe sem kell venni. Nem állunk szóba velük, kedvünk szerint ugráltatjuk őket – noha a kiadott közleményben azért farizeus módon üzenjük, nekünk ők és szüleik a legfontosabbak!
Képtelen vagyok megérteni: itt, Európa közepén miért nem akar vagy képes az emberminiszter példát mutatni? Miért nem hallgatja meg azoknak a képviselőit, akik a magyar jövő formálói? Miért nem tiszteli meg őket azzal, hogy figyel rájuk?
Ez nem kerül semmibe. A társadalom pedig érezhetné, megbecsülik a tudást, megbecsülik azokat, akik ennek átadásáért naponta tesznek. Lehet, hogy a gazdasági ranglétrán nem ők állnak elöl, de a megbecsültekén mindenképp.
Akkor talán nem lenne szükség az iskolaőrök rendszerére. Az a diák, amelyik azt látja, hogy még csak nem is előszobáztatják a tanárát, de be sem engedik oda, ahol fölötte döntenek, ugyan miért ne szólna vissza hanyagul, udvariatlanul? Miért teljesítené tanárai kérését? És miért számítana szentségtörésnek, ha megrángatja, ha nekiugrik a többiek előtt az órán?
Azt mondja egy ismerősöm, ne nyavalyogjak már én is. Írjam azt, hogy a tanárok mutassanak erőt: például ne javítsák ki az érettségi dolgozatokat. Ne legyen tanítás két hétig egyetlen általános iskolában sem. Erre a kormány kénytelen lenne figyelni. Egyébként pedig mit veszíthetnek? Ki nem rúghatják őket, mert most is a folyosó két szemközti termét felügyelik egyszerre… Amíg belátóak, nem veszik őket komolyan.
Felötlik bennem az egyre távolodó Franciaország: Párizsban százezrek vonulnak vidáman, zeneszó mellett az utcán. A tanárok sztrájkolnak, a szülők velük vonulnak. A holnapért.
Fotó: blik
Aki a pedagógusokat így bántja, az még másra is….