Augusztus 20. nemcsak az államalapítás ünnepe, hanem már a nyár vége is, legalábbis errefelé. Idén az égiek is mintha azon ügyeskedtek volna, hogy megfeleljenek ennek, szinte egész nap esős, borongós volt az idő, aztán az esti tűzijátékra, majd az azt követő, a várszínpadra szervezett Rúzsa Magdi-koncertre visszatért a kellemes nyár végi, vékony pulcsis, enyhe idő.
A városi tűzijáték, annak ellenére, hogy hatalmas szervezés, előkészítés, nagy beharangozás előzte meg, szerintem nem kerül rá a tíz legjobb veszprémi ünnepi tűzijáték listájára, ha esetleg majd egyszer lesz ilyen. Ugyanis már az elején kicsit elszúrták azzal, hogy a nyolcperces látványosságot majdnem öt perccel előbb, minden előzetes információ nélkül, a tér teljes kivilágítása mellett kezdték el. Sokan, akik egy kupacban néztük, az üres durrogtatáson kívül semmiféle koncepciót, látványosságot nem véltünk benne felfedezni, sőt, egy mellettem álló, „humorpohárt” szorongató apuka meg is jegyezte, hogy a manapság annyira híres Kis Grófo bulijain nagyobb tűzijátékok vannak. De valljuk be, itt nem is ez volt a lényeg, igaz, hogy kicsi, rövid, igazi látványelemektől mentes volt, de a miénk, ezért nem szabad elégedetlenkedni, örüljünk, hogy legalább ez is van!
Az Óváros téri látványosság végeztével az akkorra már hatalmasra duzzadt tömeg szinte egyszerre próbált feljutni a várban felállított színpadhoz, ami – mint az első méterek megtétele után kiderült – a szervezésbeli hiányosságok, átgondolatlanság miatt nem volt egyszerű. Ugyanis a volt börtön bejáratának közelében egy kordon állta útját az embereknek, ahol feltorlódva, egymás nyakába lihegve voltak kénytelenek egyensúlyozni, miközben hátulról még mindig özönlöttek az emberek. Ekkorra viszont a dolgot bonyolította, hogy sokan a kordont meglátva elindultak visszafelé, így kisebb káoszt okoztak az amúgy is szűk „folyosón”.
Közben a hátulról érkezőknek sem volt egyszerű, mivel a katasztrófavédelem bölcs koordinátora éppen a várkapu amúgy is szűk bejárata mellé állíttatta az ott szolgálatot teljesítő tűzoltóautót, amely még jobban összezsúfolta az akkora már szinte kezelhetetlen tömeget. Csupán az isteni gondviselésnek és a kordonnál szolgálatot teljesítő biztonsági szakembereknek volt köszönhető, hogy nem történt baleset. Szakszerűen reagálva az embertömeget a színpad felé terelték.
Rúzsa Magdi, a megasztáros vajdasági kislányból lett igazi csillag pontosan a meghirdetett időben, szinte berobbanva kezdte majdnem másfél órás koncertjét, amely a felvonultatott hangtechnikát, show- és látványelemeket tekintve tökéletesen profi volt. A fenomenális előadást vétek lett volna kihagyni!
Kár, hogy a szervezők nem gondoskodtak a várban is legalább egy büféről, ahol a nem kevés gyermeknek legalább egy üdítőt, a felnőtteknek egy sört lehetett volna venni. Igaz, nem volt fülledt meleg, de ott a tér közepén, ahol szinte megállt a levegő, sokan tudtak volna legurítani egy frissítőt.
A koncert azonban nagyszerű volt, Rúzsa Magdi és zenekara mindent megtett azért, hogy azok, akik a Szentháromság térre bezsúfolódtak, jól érezzék magukat és felejthetetlenül szórakozzanak.
