A hír, amely véglegesen pontot tett egy korszak végére, úgy szólt, hogy 2016. november 25-én, 90 éves korában elhunyt Fidel Castro. Sokak szerint egy véreskezű diktátor volt, mások szerint államférfi, forradalmár, Kuba megmentője, az USA nagy ellensége, az utolsó kommunista vezető. Halálhírét vezető helyen közölte a világsajtó, és ez több volt egy külpolitikai hírnél.
De mit mond nekem, az 1971-ben született magyar állampolgárnak, aki pont feleannyi idős, mint a Commandante volt halálakor? Valahol a régi hírvilág folytonossága, egy korszak szűnt meg, valamiféle űr keletkezett a nagy forradalmár, a diktátor halálával. Mielőtt még bárki is azzal vádolna, hogy az életútját dicsérni vagy pont ellenkezőleg, minősíteni fogom, gyorsan megmagyarázom, mire is gondolok.
Negyvenöt esztendős vagyok, és gyermekkorom tévéhíradóira gondolok, azokra, amelyek úgy kezdődtek, hogy Dobrovits István gyártásvezető harsány trombitaszó mellett, fekete-fehérben (a ’80-as évek közepétől már színesben) befordul PYE Mark II típusú, Orthicon stúdiókamerájával, amely alatt megjelenik a Tv-híradó felirat. Ezt követően Ipper Pál külpolitikai híreiben világosította fel a nézőt arról, hogy a nagy osztályharcban éppen hol tart Kim Ir Szen, Leonyid Brezsnyev, Jaruzelski tábornok, Gustáv Husák, Erich Honecker, Todor Zsivkov, Josip Broz Tito, Hoszni Mubarak, Jasszer Arafat, na és nem mellesleg Fidel Castro. Ők kivétel nélkül mind rendszerünk barátai, sőt, testvérei voltak, illett tudni a mindennapjaikról.
Ezek a hírek, mint manapság is szokás, kényesen kitértek arra, hogy a mi munkás nemzetünk mindig jó kapcsolatot ápolt a testvéri államokkal, megtudhattuk, hogy nagy vezetőink, mint Kádár János vagy Aczél György, esetleg Losonczi Pál kihez látogatott vagy éppen mely „barátunkat” fogadta. A hírgyártók akkoriban is kényesen ügyeltek arra, hogy eme remek férfiak önfeláldozó harcát ábrázolva mutassák be az ellenséggel – aki akkoriban maga az ördög volt – való ádáz küzdelmünket. Az ördögöt Jimmy Carter, majd később Ronald Reagan volt hivatott megtestesíteni, ők voltak akkoriban a mai hírek gonosz „migránsainak” megfelelői. Velük lehetett riogatni, hírt eladni!
Miután Vitár Róbert lelkesen elmondta az éppen aktuális sporthíreket, igencsak tájékozottan térhettünk nyugovóra, akárcsak manapság.
A világ nem változik, a hírek megszerkesztve csordogálnak, jönnek, befolyásolnak bennünket, megismertetik velünk a barátainkat és ellenségeinket. De hol vannak már a Jaruzelski tábornokok, az Arafatok, Brezsnyevek, és hol van már a rég letűnt kor utolsó ikonja, a nagy Fidel forradalmár?
Elmentek. De jó tudni, hogy halhatatlanságuk nem nyert bizonyosságot.
