Egy zirci gyermekorvos Facebook oldalán jelent meg az alábbi levél. Az egészségügyben dolgozók és mi, betegek is mindinkább érezzük, hogy nagy a baj. A kormány reformintézkedései egyre nagyobb pánikot és tiltakozást keltenek mindkét csoportban. A levél, amit változtatás nélkül közlünk, akár segélykiáltásnak is tekinthető.
Kedves Szülők, Zirciek, Ismerőseim!
Az elmúlt években számtalan posztot írtam Önöknek/Nektek, de ennyire nehéz helyzetben soha nem voltam. Most valami olyat szeretnék közzétenni, amit nem szabadna senkinek félreérteni, félremagyarázni.
Biztosan mindenki találkozott a sajtóban az elmúlt hetek eseményei között az egészségügyben várható átalakításokkal. Van, akit jobban érdekel, van, akit kevésbé, de előbb-utóbb mindenki szembekerül vele.
Tudom, hogy mindenkinek (nekem is) nagyon sok rossz tapasztalata is van, és talán jó dolgok is elmondhatóak az egészségügyi ellátásáról.
Szeretném néhány gondolatomat megosztani Önökkel.
Magam (és elnézést kérek a személyes hangért) az elmúlt negyven év alatt igyekeztem mindig a tőlem telhető legjobbat nyújtani mind szakmailag, mind emberileg. Nem tudom mennyire sikerült, de talán annyira igen, hogy elhiszik nekem, hogy az ezer sebből vérző magyar egészségügyet ezek a jelenlegi intézkedések még mélyebbre taszítják.
A pedagógusokhoz hasonlóan a mi szavunkat sem hallják meg, pedig sem az ő, sem mi tiltakozásunk elsősorban nem a fizetésekről szó. Az orvosi béremelések valóban jelentősek voltak, de ez nem mondható el a szakdolgozókról, pedig tudjuk, hogy nélkülük nem lehet gyógyítani.
Az orvosi kamara fellépésének is elsődleges célja az állami ellátás javítása. Nem kényszeríthetjük a járulékot fizető embereket a magánellátásba, ahol ráadásul sajnos előfordul, hogy nem is tudják mit kapnak a pénzükért.
Magunk sem értjük mi is a kormányzat célja, egy dolog látszik, hogy a spórolás biztosan.
Talán sokan nem tudják, hogy mi háziorvosok vállalkozók vagyunk. Kapunk egy adott összeget (finanszírozást), amiből mindent fizetni kell. Ezt az összeget azonban egyedül a nálunk bejelentett páciensek számával tudjuk némiképp befolyásolni, nem határozhatjuk meg az árainkat úgy, mint egy másik vállalkozó. Az utóbbi két évben adott bértámogatást csak bérre fordíthatjuk. A többi pénzből tartjuk fenn a rendelőt (itt Zircen a felújítást is mi finanszíroztuk, hogy jó körülmények között fogadhassuk a betegeket), az autót, fizetjük a rezsit, a telefont, a gyógyszereket, és még számos, a betegek ellátását szolgáló dolgot.
S most ennek a pénznek a harminc százalékát egy tollvonással elvonják, s akkor kaphatunk belőle vissza valamennyit, ha az egészségügyi vezetés által kitalált észszerűtlen kritériumoknak megfelelünk. Például, ha egy favorizált cég D-vitaminját írjuk fel, vagy indifferens labort veszünk le, s még több hasonló szakmaiatlan dolgot sorolhatok. Nagyon szégyellem magam, amikor ezen előírások szerint kell végeznem a munkámat az Önök bevonásával. Gyermekorvos vagyok, nem erre esküdtem. De ha ez a finanszírozási elem kiesik, nem tudok olyan szakmai szempontból fontos dolgokat biztosítani, mint például a CRP-teszt, a nem kötelező oltások ingyenes beadása vagy a vérvételek a rendelőben.
S ez csak egy szelete az intézkedéseknek.
Tudjuk, hogy kell valamilyen formában ügyeleti ellátás, bár – mint ennek sokszor hangot is adok – sokan mennek indokolatlanul. De ennek az erővel való átszervezése, a szakma és benne résztvevők megkérdezése nélkül biztosan nem a jó megoldás.
A másik nagy terület a felesleges adminisztráció, ami hatalmas energiát igényel. Például a már sokszor felhozott iskolai igazolások, amelyekkel kapcsolatban sem helyben, sem országosan nem hajlandóak tárgyalni sem velünk.
Sokáig sorolhatnám még az elmúlt időszak észszerűtlen intézkedéseit.
Higgyék el, hogy a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalása – amelyet az államtitkár úr „méltatlan támadás”-nak nevez – Önökért, a beteg emberek érdekeiért született meg, mert nekünk a betegek megfelelő ellátása éppen olyan fontos, mint Önöknek.
Kérem, hogy Önök is osszák meg velem a fentiekkel kapcsolatos gondolataikat!
dr. Benczik Adrienn
gyermekorvos
Illusztráció forrása: 24.hu
Megdöbbentő! Elkeserítő gondolatok, reményvesztés! Csalódottság már kevés a helyzet jellemzésére!
Előbb tanárok, majd orvosok, most jön a tudomány, előbb azonban a környezetvédelem (valaki már elkezdte: akkumulátorgyárak; aki nem tapsol az mind ellenük van; ismerős Papp János idejéből…)! Mi lesz még? Vagy az én agyam nem bírja felfogni már, hülyülök? Ha én vagyok zavart, akkor – kérem – ezt az egész megjegyzésemet töröljék ki agyuk összes memóriarekeszéből, s felejtsük el egymást!
papp jànost hagyjuk ki a témából aki egy aljas gyilkos is volt!
Tanárok, orvosok. Kik lesznek a következők?