Közérzet · 2017.06.23.

SZUBJEKTÍV – Családi számtan a Balatonnál

Gyerekek, mindenki most menjen szabira, mert jön a főszezon, a hajtás, és akkor már nincs lazsálás! – utasított a főnök, és mázlink van, mert a beszólásával együtt az idei első kánikula is ideért: 30 fok árnyékban. Mennyei, csak nem a panelban! Az égbolt, ahogy innen a kilencedikről kitekintünk, felhőtlen, akárcsak a kedvünk. A háromszobás panel forróságában polgári családmodellünk három izgő-mozgó gyerekkel felvértezve úgy dönt, itt az ideje az első idei balatoni mártózásnak.

Azért ezt nem szabad elkapkodni, mert az úgynevezett kétkezi dolgozó az anyagi megbecsülés eme fokán, a csekkek feladását követően, 15-e után már meggondolja „mi, merre. hány óra”. Némi internetes kutakodást, majd gyors számolást követően célként Balatonalmádit jelöljük ki. Irány a Wesselényi strand!


Természetesen busszal

Persze hogy busszal, mert a polgári négy kerék havi üzemanyag-kvótájába már nem fér bele ez a plusz 26 kilométer. Majd nem cipeljük a szokásos hűtőtáskát, ennyi! Különben meg mások is busszal járnak, olcsó és biztonságos. Amit megspórolunk, abból lesz a plusz egy fagyi a gyerekeknek, egy „bambi” az asszonynak, és egy hűsítő még nekem is belefér. Nem kell vezetni, legalább lecsúszhat egy kor jó hideg sör. És még így is spórolunk! Arról nem is szólva, hogy az almádi buszpályaudvartól nem messze, alig pár száz méterre van a strand, ezt a távot még a három apró lábú is gond nélkül teljesíti, főleg ha meglebegtetem a jutalomfagyit.

Anyagias, de vidám csapat

Hamar összekaptuk magunkat, helyi járat, ahol „csak” négy jegyet kell váltani 1000 forintért, és máris a veszprémi buszpályaudvaron vagyunk. Remek az öszeköttetés a két város között, alig kell várni, máris jön a Volán-járat. A jegyvásárlást követően kellemesen meglepődünk: öttagú családunk jegye 90 százalékos kedvezménnyel mindösszesen 160 forint. Nem vészes még úgy sem, hogy ugyanezt az árat visszafelé is ki kell fizetni. (Egyébként 300 a felnőtt- és 150 a gyerekjegy ára). A Balaton közelsége, a hűsítő habok ígérete, a buszjegy ára felvidítja anyagias csapatunkat.

Honfoglalás

Almádiba érve a családi belépő kifizetése után már a parton is vagyunk, 2000 jó magyar forintért jogot szerzünk arra, hogy modern honfoglalókként egy pokrócnyi helyet kisajátítsunk a magyar tenger partján. Továbbá arra is jogosulunk, hogy a tó hűsítő, kissé hínáros vizét élvezzük. Mindezt akár egészen a strand zárásáig!

A honfoglalást követően – vizet még nem is látunk – a gyerekkórus máris rázendít, az „éhes, szomjas, fagyit akarok” rigmusokra. Családos ember jól tudja, a gyerek nagy úr. A „pokrócszomszéd” lekicsinylő pillantásokkal minősíti a kicsinyes strandolók ricsaját, miközben mi már bánjuk azt az otthon hagyott hűtőtáskát. Nincs mit tenni, aki nem hajlik, törik, legyen meg a kicsik akarata.

Irány a büfésor

Palacsinta a középsőnek, lángos a nagyobbnak, hotdog a kicsinek, anyunak egy igazi balatoni hekk, kenyér, koviubi, egyebek, nekem a matek, na meg egy jó pofa sör. Hatalmas öröm és mennyei mázli is, hogy a műveletet simán megúszom cirka ötezer forintból (kb. egynapi bérem), de mit tehetek, strandolunk.

Irány a víz, az legalább már ki van fizetve. Nem mondhatnám, hogy meleg, de legalább éppen annyira hideg. Nem gond, a gyerekek élvezik, és csak ez számít. Majd az újabb felismerés:

Apa, ígértél egy fagyit! – hangzik az újabb pénztárcagyilkos felszólítás.

Jogos! Mivel apa „nem kívánja”, anyának meg különben is „fáj a torka”, csak három kétgombócos fagyi pattan a gyerekek kezébe ezerötszázért.

Estefelé

Már nézzük az ingyen (a belépő árával kifizetett) Wi-fi hálózaton a hazafelé induló buszokat. Újabb 160 forint, utazunk is haza, a gyerekek kellemesen elfáradva, apa meg anya kissé megkopasztva. Megy a matek hazafelé, hogyan is tervezzük a nyarat a továbbiakban, mert ugye a „mindenkinek elérhető, olcsó Balaton” a polgári (3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék) család büdzséjéből egyetlen alkalommal tízezer forintot pattintott ki.

Nem maradt más hátra, csak a fohászkodás, hogy idén legalább a hétvégékre romoljon el az idő, mert ha csak szombatonként mennénk Balatonra, az több mint havi 40 ezer forintot kóstálna. Erre nem csak a melós bére, de még a Provident kölcsöne sem futja! Balaton, te drága! Jövőre, veled, évente egyszer ugyanitt. Nekünk meg ott a „gazdaságos”, 1500 forintos felfújható kismedence az erkélyen –meg anya főztje.

Nyéki Roland






[fbcomments]