Még a vizelet szagát is éreztem – jegyzi meg barátunk, miután elhagyjuk a nézőteret a Pannon Várszínházban a Piszkavas című előadást követően.
Sűrű, borzongató, húsba vájó, kegyetlen előadás a Pécsi Harmadik Színház Piszkavasa, amelyet hamarosan a POSZT, a Pécsi Országos Színházi Találkozó közönsége is láthat. Martin McDonagh, a kortárs angolszász drámairodalom fenegyerekének sötét vígjátéka minden nézőben felidéz valamilyen emléket a szűk vagy bővebb családjával kapcsolatban, hiszen minden családban akad egy gonosz, a mások életét megkeserítő (a darabban az anya), egy frusztrált, az egész világgal elégedetlen (az előadásban a fiatalabb férfi), vagy egy szebb jövőről álmodó rokon (esetünkben Maureen, az anyjával összezárt negyvenes nő).
A pécsiek előadásában a nézők a színpadon felállított nézőtéren ülnek, a színészek közvetlen közelében. Bevált a rendező, Vincze János szándéka: testközelből még szörnyűbb a négy szereplő acsarkodása, kínlódása, reményvesztett küzdelme. A játék „valóságosságára” azzal is ráerősít a rendező, hogy utasítására Maureen tényleg megfőzi a kását és a teát, tényleg elmosogat párszor, és az anyja tényleg a biliből a mosogatóba önti a vize…, azaz az ahhoz hasonló színű folyadékot.
A negyvenéves Maureen életében felcsillan a remény, hogy kiszabaduljon anyja rabságából, abból, hogy egész élete anyja kiszolgálásából és a vele való marakodásból álljon. Persze az anyának kényelmes ez a helyzet, és mindent megtesz, hogy így is maradjon. Maureen az Angliában dolgozó Patótól reméli a megváltást, akinek öccse szintén a falusi posványban dagonyázik. A nézők persze mindvégig sejthetik, hogy egyik szereplő sorsa sem alakul majd túl jól.
Maureen szerepe igazi jutalomjáték Bacskó Tünde színésznő számára. Libabőrösek leszünk a jelenlététől: elszörnyedünk ápolatlanságát látva, összerezzenünk az ordibálásától, trágár beszédétől, eláll a lélegzetünk a hangulatváltozásaitól. Maureen az előadás végén leül anyja hintaszékébe, és hallgatja a rádióban Frank Sinatra My way című számát. Percekig tart a jelenet, és percekig tart, amíg a színésznő az előadás végén visszatér a valóságba, annyira benne él a figurában. Hátborzongató, beleég a nézők emlékezetébe. Mi már most odaadnánk neki a POSZT legjobb színésznőjének járó díjat.
A másik három szereplő is jó választás: Füsti Molnár Éva az anya szerepében maga a megtestesült gonoszság és rosszindulat, László Csaba Pato Dooleyja már némi távolságtartással szemléli anya és lánya összecsapásait, de őbenne is megvan a múltjától szabadulni nem tudó kisember bizonytalansága, Tatai Gergő pedig szintén remekel Pato Dooley idegbajos öccseként, Ray Dooleyként.
