Vannak magánterületen álló és vannak közterületen élő fák, facsoportok, amelyek kiáltanak a helyi védettségért. Vagy amiatt, mert a városképnek sajátos hangulatot kölcsönözve magasodnak, vagy mert jelentős botanikai értéket képviselnek, vagy mert egyszerűen csak szépek, és esztétikai értékük emeli ki őket a többi közül.
Élő matuzsálem: tiszafa
Van harmincéves, negyven- és ötvenéves, a Vörösmarty téri 100–120 év körüli lehet, ez pedig a képen igazán tisztes kort, mintegy 200 évet élt meg. Sőt, szerencsére nem is kell múlt időben beszélni róla, mert még mindig gyönyörű és egészséges a Dózsa György út 4. szám mellett álló tiszafa (Taxus baccata).
Kétszáz éves hárs a Vörösmarty téren
A régi Balog-tó (ma Vörösmarty tér) mellett magasodó idős hárs szintén körülbelül 200 éves. A Színházkert (korábbi Belső Püspökkert) zöldterület-alakítása már a 18. században megkezdődött. A Veszprémi Szépítő Egyesület megalakulásával (1908) indult civil összefogás eredményeképpen születtek egyes, ma is meglévő zöldfelületek, például a Színházkertben és az Erzsébet ligetben. A színházkerti fásítás során ültetett vadgesztenyefák közül sok elpusztult a második világháborúban. A néhány megmaradt példány ma is ott magasodik.
Öreg vadgesztenye a Színházkertben
Érdekes módon a Kossuth utcai rézsűn álló kislevelű hárs és a feketefenyő túlélte a bombázásokat, míg az épületek elpusztultak. Kincseket érő régi fák és nem védettek.
A nagy túlélők: feketefenyő és a kislevelű hárs a főutcát övező rézsűn
A védetté nyilvánítást pedig bárki kezdeményezheti. Az egykori gyermekgyógyász orvos, dr. Imreh Zoltán halála előtt nyilváníttatta védetté a Vörösmarty téren álló tiszafát.
Kínai cédrus a Bástya Áruház mögött, a játszótérnél
A védetté nyilvánítás folyamata manapság nehézkes, pedig annyi az érték. Botanikai ritkaság például a kínai cédrus a Bástya Áruház melletti téren. Veszprémben ez az egyetlen példány, és az országban is csak néhány él belőle. Ugyanígy különleges az Erzsébet-szobor mellett álló tulipánfa (Liriodendron tulipifera). Ez a fa hatvanéves, a Veszprémben élők közül a legrégebbi példány. Zöld virágú növény, a levele az, amely hasonlít a tulipánra, virága miatt azonban gyakran a liliomfával keverik.
A berkenyekörtefa fél évszázadot élt meg
A Színházkert 35 éves ámbrafája (Liquidambar styraciflua) szintén botanikai ritkaság Magyarországon. Csakúgy, mint a Zrínyi utca 15. szám előtt magasodó, ötvenéves berkenye-körte (Sorbopyrus auricularis), amely nem a növényfajok, hanem növénynemzetségek közötti keresztezéssel szaporított faj.
Mamutfenyő
Ugyancsak országos ritkaság a Batthyány utca 15. szám előtt álló tengerparti mamutfenyő (Seqoia sempervirens) És a sornak nincsen vége… Ezek közül a különlegességek közül ma még egyik sem védett.
A régit nem védjük, az újak ültetése meg legtöbbször csupán átgondolatlan propaganda. A ’70-es években a családok fákat ültethettek csemetéjük születésének emlékére a Barátság parkban. A mai negyvenesek elvileg megtalálhatnák saját példányaikat, ha lett volna koncepció arról, mely fajták képesek abban a talajban, az ottani mikroklímához alkalmazkodva túlélni. Elenyésző számú fa található meg ma már ezekből.
Az új ültetések gyakran kipusztulnak. A beszürkült belváros jövőbeli esélyeit sem javítja egy átgondolt, a zöldfelületi fejlesztés és védelem feladatait magába foglaló koncepció.
Az Elnökök ligete a Színházkertben
Persze azért vannak jó példák is, például az Elnökök ligete a Színházkertben vagy a kőrissor a Barátság parkban, amelyet Veszprém városának első képviselő-testülete ültetett mandátuma lejártakor. De sajnos ez a ritkább.
Meglehetősen lelombozva tűnődöm beszélgetőpartnereim, Strenner József kertészmérnök és tanítványa, Pernesz Kata tájépítő mérnök társaságában, miközben jegyzetelem a tényeket. Hiszen itt van a szakmai zsenialitás és az odaadás, a botanikai értékek iránti alázat, de mindez elvész, ha meghallgatásra nem talál.
Bonyhádi Szilvia
