Úgy húszan vettek részt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Kitörés napja című veszprémi megemlékezésén, az ellentüntetésen viszont legalább ötször annyian tiltakoztak a szélsőjobboldali szervezetek ellen.
A Szentháromság téren a székesfehérvári rendezvénnyel ellentétben a résztvevők nem viseltek önkényuralmi jelképeket és eltekintettek Szálasi éltetésétől is.
Kónyi-Kiss Botond, a HVIM alelnöke az 1945-ös budai kitöréssel kapcsolatosan azt mondta, tízezrek áldozták életüket, harcolván a kommunizmus és a liberalizmus ellen.
Barcsa-Tuner Gábor társelnök szerint sokan becsmérlik a mozgalmukat csupán azért, mert válogatás nélkül tisztelegnek minden elhunyt katona emléke előtt, legyen az sorkatona, önkéntes, német, magyar vagy Waffen-SS tiszt. Ez fáj a „belpesti liberális férgeknek”.
A jelenlegi államberendezkedést nem érzik magukénak, mert a szovjet megszállás „eltörölte a magyar apostoli királyságot”, ők viszont „a kitörés hőseinek szellemi örökösei”, a jelenlegi liberálisok pedig „nyilván a szovjet megszállókat és a velük kollaborálókat tekintik hősöknek és példaképnek”.
A maroknyi résztvevő a várból fáklyákkal felszerelkezve a német–magyar katonai sírokhoz, a Vámosi úti temetőig vonult. A csapat elindulásakor egy ellentüntető Radnóti-verset szavalt, a többi ellentüntető pedig a Komakút téri holokauszt-emlékműnél demonstrált, táblákkal és mécsesekkel fejezve ki tiltakozását. Itt Máthé Éva, a Veszprémi Zsidó Hitközség vezetőségi tagja mesélt a holokauszt helyi eseményeiről, és arról, hogy az emlékmű helyszínén, az egykori komakúti kaszárnyába zsúfolták össze 1944-ben a környékbeli zsidó családokat, összesen 447 főt. Katanics Sándor, a szervező Világos Veszprémért Mozgalom képviseletében pedig azt hangsúlyozta, hogy elég volt a rasszizmusból.
Az ellentüntetők mécseseket helyeztek el a holokauszt-emlékműnél
(Az előzményekről itt, itt és itt olvashatnak.)
Drahos Nikolett
