Közérzet / Kultúra / Egyéb · 2022.09.10.

Székesegyház – Jézus hova állna?

Egy székesegyház. Egy érsek. Egy várrekonstrukciós gigaprojekt. 39 milliárd forint. Új arcok, eltűnő régiek. Hit. Érték. Kommunikációs szakadék. Titkok, bizalmatlanság. Szeretet. Szeretet? Politika? Böjte Csaba szerint Jézus baloldali. Akkor ő most hova állna? És kit hívna meg az asztalához?

Percenként egy aláírás a veszprémi főposta előtt. A Szent Mihály Védegylet önkéntesei pénteken harmadik alkalommal települtek ki a városközpontba, hogy aláírásokat gyűjtsenek dr. Udvardy György érsek elmozdítására. Kiszámolták, mennyi időt töltöttek ott eddig, és megszámolták az aláírásokat. Percenként egy. A céljuk tízezer aláírás. Kitartóak, mert hisznek az igazukban. Mert nem látnak más lehetőséget a székesegyház értékeinek megmentésére, a szívüknek kedves templombelső helyreállítására. Mert ami a rekonstrukció égisze alatt történik, az szerintük rombolás. Udvardy György működéséről pedig az a véleményük, hogy közösségbomlasztó, a lelkeket megtörő, félelmet keltő önkényeskedés – jó adag fennhéjázással ötvözve.

Engedetlen lázadók

Februárban kezdődött. Sokat írtunk róla, akit az előzmények érdekelnek, az itt, itt, itt, itt és itt utánaolvashat. Most, szeptember elején még mindig ott tartunk, hogy az érsekség csak a neki szimpatikus médiumokkal áll szóba. Mi nem tartozunk közéjük, hiába próbálkoztunk többször is. Nem állnak szóba a védegylet képviselőivel sem. Őket lázadóknak, engedetleneknek, felforgatóknak bélyegzik, és perekkel fenyegetőznek. Pedig a „várvédők” csak kérdezni szeretnének, csak válaszokat várnának. Csak a templomukat, az oltáraikat, a szenteket ábrázoló üvegablakaikat, az idős papjaikat, a plébánosaikat, a kispapjaikat szeretnék visszakapni. Február óta.


Ezen a harmadik pénteken is folyamatosan jöttek az emberek, hogy aláírásukkal támogassák a védegyletet. Hívők és ateisták, helybéliek és távolabbról érkezők, még a fővárosból is. Volt közöttük bicajjal odasuhanó, tetkós fiatalember és nyugdíjas egyetemi tanár, épp csak nagykorúvá serdült lánykák és komoly pozíciót betöltő hivatalnok, fodrász, segédmunkás, hófehér hajú doktornő, roma pár. Polgárok, akik tudták mit és miért írnak alá. Voltak, akik aláíróíveket kértek, mert a munkatársaik, a szomszédaik nem tudnak személyesen eljönni. Hozzák majd vissza a jövő héten – ígérték.

Hamisan a szeretetről

– Miért? – kérdeztem meg néhányukat.

– Nem vagyok vallásos. De aki ezt nem írja alá, az nem veszprémi – fogalmazott egyikük.

– Ateistaként felháborít a hívők és a nem hívők ilyen fokú semmibevétele – így a másik megszólaltatott.

– Itt egy olyan nemzeti és történelmi kincsről van szó, amiről egy érsek egy személyben nem dönthet. Ő egy sértett, hiteltelenné vált ember. Nemrég egy bakonybéli zarándoklaton a szeretetről beszélt. Sokan érezték hamisnak a szavait. Erről a beruházásról olyan gyorsan döntöttek, hogy nem volt idő rendesen előkészíteni. És hiába adnak híreket a munkálatokról a közösségi fórumokon, minket nem azok a képek érdekelnek, hanem a székesegyház szakrális tere. A főoltár és a mellékoltárok, a gyóntatószék, a szentábrázolások sorsára vagyunk kíváncsiak – sorolta nagy lendülettel az egyetemi tanár.

– Én a székesegyházban bérmálkoztam. Lehet, hogy ami eddig volt, az nem a XII. századi templombelső, de vallási és kulturális érték, amit nem szabad veszni hagyni – mondta szelíden a lánykák egyike.

A közszolgák hallgatnak

Furcsa egy történet ez. Jobboldali, katolikus vallású, mélyen hívő emberek kérdőjelezik meg egy olyan egyházi főméltóság intézkedéseit, aki szemmel láthatólag a legmagasabb kormányzati körök támogatását élvezi. Református lelkész fogja a pártjukat, ellenzéki városatya talpal az érdekükben, hitetlenek tesznek hitet mellettük. Mindeközben már-már egyházszakadást idéző szócsaták zajlanak a vallási közösség őket pártoló és ellenük forduló tagjai között. Mert akad példa az utóbbira is. Hitről, elvekről, egyházi reguláról, engedelmességről, a főpásztor személyének sérthetetlenségéről folyik a vita, miközben fent a várban dolgoznak a munkagépek. Hogy pontosan mi történik odafönt, arról kevés az információ. Szellemi tulajdonra, szerzői jogokra hivatkozva még a tetőn dolgozó segédmunkást is titoktartási szerződés köti. És – akárcsak egy szupertitkos katonai bázison – fotózni se szabad.

Több mint fél éve, hogy a legfontosabb személyek hallgatnak és hárítanak. Nem szólalt még meg Semjén Zsolt és Navracsics Tibor, akik a projekt indulását ünnepélyesen bejelentették az érseki palotában. Hallgat Ovádi Péter parlamenti képviselő, Porga Gyula polgármester, vele a városi közgyűlés kormánypárti képviselői is. Pedig ez az ő városuk, az ő szavazóik ügye, a várfelújítás közügy, közpénzből. Nagyon sok közpénzből. Miért nézték tétlenül, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Állást kéne foglalniuk végre, segíteni a konfliktusok feloldását, szorgalmazni és megteremteni a párbeszéd feltételeit. Tárgyalódelegációt kijelölni, megbékíteni a feleket. Tiszta vizet önteni a pohárba, ami az engedélyek meglétét, a székesegyház eltávolított berendezésének, díszeinek, kegytárgyainak sorsát, a falak – átmenetinek mondott – fehérre festését, a majdani teljes rekonstrukció valós esélyét, a részleteiben sosem taglalt új liturgikus funkciók mibenlétét illeti. Vagy félnek? Mitől?

Úton a Vatikánba?

A védegylet alapító tagjai közül Kohár Kolost és Zsebe Ágit arról faggattam, társaikkal együtt honnan merítik az elszántságot, a lelkierőt? És kitől remélnek segítséget az érsek elmozdításához?

– Azt, hogy egy napon értesítést kapunk az érsek atya áthelyezéséről, nem tartom valószínűnek – mondta Kohár Kolos. – Ám a legutóbbi sajtómegjelenésekben már a kihátrálás jeleit látom. Talán úgy fog történni, hogy érdemei elismerése mellett kap egy magas vatikáni megbízatást, amihez örömmel gratulálnék. Hiszen aki egy ilyen nagyívű projektbe bele mer vágni, az bizonyára nagy gondolkodó és megérdemli. Egyáltalán nem zavarna, ha ezt nem a mi ténykedésünkkel hoznák összefüggésbe, ha utólag sikertelen szélmalomharcnak mondanák a tiltakozásunkat. Mi ugyanis nem az érsek atya ellen, hanem a veszprémiekért fogtunk össze, akik itt, a téren percenként meggyőznek arról, hogy nem mi állunk a rossz oldalon. Nézze csak meg ezt a sok idős embert! Ők nyugodt öregkort reméltek, nem akartak ilyen szinten konfrontálódni, és az elődök nem is adtak rá okot soha, hogy az egyházukkal szembemenjenek. Most mégis itt vannak, és aláírják az íveket.

– Én úgy érzem, a feladatom mindössze annyi volt, hogy felhívjam a figyelmet és tudassam az emberekkel: mi történik a székesegyházban – vette át a szót Zsebe Ági. – Elfogadom, hogy a saját közösségünkben se ért mindenki egyet velünk. Ért már minket verbális támadás papi személy részéről is itt a téren, de erre fel vagyok készülve. Nemrég megkérdezte valaki tőlem: érdemes a bazilikáért így küzdeni? A válaszom: nem csak érdemes, hanem kötelesség! Ez ad erőt.

Már a megyei lap is megírta

– Még mindig vannak, akik a szemünkre vetik, hogy mi a kirekesztett atyákkal alkotunk közösséget, ők lázítanak minket. Pedig csupán arról van szó, hogy a problémáinknak egy az eredője: Udvardy érsek. Az, hogy a céljaink egy irányba mutatnak, valamilyen szinten persze összekovácsol bennünket, miközben ők is, mi is az igazunkért küzdünk. Ahányan, annyifélék vagyunk. Különböző háttérrel, indíttatással, magánéleti prioritásokkal. De ha a cél közös, ezeket félre tudjuk tenni – világított rá Kohár Kolos az összefogás lényegére.

– Akár a világnézeti különbségeket is?

– A legeslegnagyobb szívfájdalmam, hogy mindannyian, akik a védegylet szűkebb körébe tartozunk, a jelenlegi kormányt támogatjuk. Beszélgetünk gyakran arról, hogy a kormány talán azért nem áll most mellénk, mert nem akar konfrontálódni a katolikus egyházzal. Van enélkül is épp elég ütközésük akár Brüsszelben, akár a külpolitikai helyzet miatt. De azt meg kellene látniuk, hogy itt az emberek akarata már annyira nyilvánvaló, hogy foglalkozni kell vele. Abban érzékelhető csak némi halvány áttörés, hogy a jobboldali országos médiumok és a megyei napilap is írt már az ügyünkről. Sokáig egy sor se jelent meg a védegyletről ezeken a felületeken, mintha nem is léteztünk volna. Remélem, egyre többen elhiszik, amit a legelső lakossági fórumunkon mondtam, hogy ez a mozgalom minden párton felül áll. És hogy ideológiától, pártállástól függetlenül, mi, emberek össze tudunk fogni egy közös cél érdekében. Az érsek úr támogatására létrehozott közösségi oldalon megtámadtak minket azzal, hogy baloldali politikusokkal is összeállunk. Nem tudok róla, hogy Jézus Krisztus bármikor is jobboldali-baloldali alapon válogatott volna az emberek között, mi pedig az ő követőjének valljuk magunkat.

Nyílt sisakkal

– Sokan nem merik manapság vállalni a véleményüket. Önök nem félnek?

– De igen! – vágta rá Zsebe Ági gondolkodás nélkül. – A férjem diakónus, és a diakónusi jogait már megnyirbálták miattam. Van kilenc unokám, akik katolikus nevelést kapnak, akiknek az életében eljön majd az elsőáldozás, a bérmálkozás, az esküvő ideje. Vigyázok, hogy olyat ne tegyek, ami miatt esetleg szégyenkezniük kell majd ezeken a fontos eseményeken. Nekem ez nagyon fontos.

– Mi nyílt sisakkal harcolunk. A Facebook-csoportunk nyitott, bárkit beengedünk, mindenkivel megpróbálunk kommunikálni, elmondjuk, mit szeretnénk. Ezt nézve nincs bennem félelem – jelentette ki határozottan Kohár Kolos. – Ha ennél mélyebbre tekintek, persze nekem is van féltenivalóm, de a cél felülírja ezeket.

Epilógus

Takács Szabolcs főispán szeptember 8-án arról tájékoztatta írásban a védegyletet, hogy a székesegyházzal kapcsolatos bejelentésükben foglaltakat hatósági ellenőrzés keretei között fogja kivizsgálni. Amennyiben eljárás megindítására okot adó körülményt tapasztal, hivatalból építésrendészeti eljárást indít. Az ellenőrzés során a bejelentő nem, csak az ellenőrzött természetes vagy jogi személy minősül ügyfélnek. Vagyis a védegylet ezúttal sem nyer bebocsáttatást a titkos területre.

Fotók: a szerző






2 hozzászólás

  1. Hajmasi Andrea szerint:

    Minden gondolatával egyetértek!

  2. Kiss Zoltán szerint:

    A templom nem hűbér-, és nem magántulajdon.
    Az Egyház a tekintélyét nem a hívők semmibevételével, sokkal inkább az alázattal, nyitottsággal tudja megőrizni. A hatalmi arrogancia az Egyháznak igen sokat árt.
    Főtisztelendő érsek úrnak ajánlom átimádkozásra:Mt 20,27 és Mt 7,4
    A békesség Istene mutassa meg az egység útját a feleknek!
    “Krisztus békéje töltse be szíveteket”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

[fbcomments]