Elkezdtük a házunk teljes elsötétítését. Szépítés nélkül elmondok mindent, hátha útbaigazítást adok vele másoknak is, hiszen mindenki egy kis melegségre vágyik.
A plafont üveggyapotba csomagoltuk, becsuktuk a spalettákat, visszatettük a hidegfogó kígyókat, behúztuk a sötétítőfüggönyöket. Az energetikus tanácsára most párnákat varrok az ablakszárnyak közé. Ha nincs pénzünk nyílászárócserére, a párna is megteszi – magyarázta a szakember. Hogyne, hiszen az ember egy kis melegségre vágyik ebben az őszi hidegben.
Remélem, elkészülök a párnákkal az első fagyig. Kicsit furcsa lesz nyilván. A nagymamám sokszor elmesélte, hogy a második világháború idején dunyhát tettek az ablakba, elé pedig a konyhaasztal vastag lapját. Igaz, ők nem a hidegtől, hanem az eltévedt golyóktól védekeztek így. Csoda-e, hogy kezdem katasztrófahelyzetben érezni magam? Ja, hogy az van? Energiaválság.
„Szankciós” energiaválság, mondaná kormányunk a „szankciós” infláció mintájára. Ami erősen vitatható szóösszetétel, hiszen a kiugróan magas magyarországi inflációt sem csak a szankciók okozzák, benne van ebben az MNB elhibázott kamatstratégiájától a kormány politikájáig sok minden. Az energiaválság sem lenne ilyen vészes, ha időben áttért volna az ország az alternatív energiaforrásokra és nem forszírozták volna ennyire az orosz gázt. Már a rendszerváltás idején lehetett volna szélturbinákat építeni például, de inkább betiltották. Annyi szélturbina dolgozhatna már, hogy a teljes magyar villamosenergia-igényt fedezné. A napenergia hasznosítása beindult ugyan, de különféle zökkenőkkel. Legutóbb bejelentették, hogy az MVM nem tud több alternatív áramot befogadni. Enélkül pedig nagyon drága lenne a tárolás.
Így aztán jobb híján marad az elsötétítés, a hidegfogó kígyó és a rőzsegyűjtés. Mert az ember egy kis melegségre vágyik.
Fotó: Pixabay
