Bárányok
Az emberek nélkül maradt világban
bárányok falják fel
hátrahagyott tárgyi környezetünket
magától értetődő legelészéssel
megeszik a házakat – lerágják
a falvakat és városokat az utak ágairól
lecsupaszítják a térképet
de a bútorokat nem bántják
hanyatt zuhant ruhásszekrények
és düledező számítógépasztalok
zöldülnek ki a hangaszeplős fű közt.
Faág
Mit fakasszak belőled, faág fiatalságom
pislognak rajtad a verebek aztán továbbrepülnek
megrángat téged a szél azután elunja veled
leveleid zörgése csak untató levélzörgés és
növekvésed csak béke a csukott szívűeknek.
Mellkasom egy őzé
Mellkasom egy őzé
tekintetem mint azé aki kútból néz ki
recseg-ropog az erdő amerre törtetek
sáros gumóvá alázódik kapcám
ahogy a rosszul berendezett világ felől
a többszörösen elérhetetlen Walden tó partja
felé viszem tagadni valóan emberi mivoltom.
