Február elsején elindult a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) térképes járműfenntartó-lekérdező alkalmazása, amely okostelefonon és számítógépen egyaránt elérhető. A felhasználók térképes lekérdezőrendszer segítségével rá tudnak keresni az országban hivatalos engedéllyel rendelkező, megbízható járműfenntartók elérhetőségeire, így a közel 13 ezer bejelentett járműjavító közül megtalálhatják a hozzájuk legközelebb esőt.
A hatósági sajtóközlemény szerint „…egy hiányos szerviztevékenységen, hamis alkatrész-beszerelésen akár életek is múlhatnak, ezért rendkívül fontos, hogy engedélyezett, megbízható és garanciát vállaló járműfenntartókhoz vigyük a gépjárműveket…”
A téma élénk érdeklődést váltott ki a sajtóban, az elmúlt napokban szervizek, vállalkozások tulajdonosait szólaltatták meg. A megkérdezettek az úgynevezett „sufnituning garázsokat”, kis „garázsműhelyeket” ördögtől való dolognak, életveszélyt okozó „orosz rulettnek” minősítették, szembeállítván ezzel a saját munkájuk előnyeit és a garanciavállalás biztonságát. Ám ebben a témában az autósok számára nem csak fekete és fehér létezik.
Portálunk a nagy márkaszervizek, hivatalos autójavítók helyett ellátogatott néhány – az elmarasztalt kategóriába sorolt – „sufniba”. Négy, úgynevezett garázsműhelyt kerestünk fel egy hétvégén, amelyek nem kerülhettek be az NKH adatbázisába.
A megkérdezett mesterek kategorikusan tagadták, hogy munkájukból hiányozna a szakértelem. Négyük közül hárman hétköznap egy nagyobb szerviz alkalmazásában állnak, mint másodállású autójavítók – mellesleg éppen annyi havi jövedelemért, mint amennyibe egy középkategóriás autó javítása kerül –, egyikük pedig, mint nyugdíjas autószerelő, kiegészítő foglalkozásként űzi a mesterségét. Valamennyien számlaképesek, próbálnak némi pluszpénzt keresni azzal, hogy délutánonként vagy hétvégeken elvégeznek kisebb-nagyobb javításokat a hozzájuk betérő autón.
Nem hirdetik magukat, mondták, úgy bővül az ügyfélkörük, hogy az elégedett kuncsaftok ismerőseiknek ajánlják őket. Attól nem tartanak, állítják határozottan, hogy a közeljövőben lakat kerülhetne a kis műhelyekre. Az autósoknak már annyi a kiadásuk – adó, biztosítás, üzemanyag –, hogy az időszakos felkészítés, kisebb javítások alkalmával az olcsóbbat részesítik előnyben. Az olcsó nem feltétlenül gyengébb minőségű szolgáltatás. Ez nemcsak a régi autókra, hanem az új, már a garanciaidejüket lefutott csodajárgányokra is igaz.
Tapasztalataink szerint a szakszervizek 6–8, esetenként akár 10 ezer forintos rezsiórabért is felszámolnak, és kizárólag az eredeti, gyári alkatrész beépítését preferálják, ami mindig drágább az utángyártottnál. Arról nem is szólva, hogy a szervizek a kereskedőktől esetenként 40–50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak, amit viszont nem érvényesítenek a kuncsaftjuknál.
Erre remek példa egy 18 éves BMW-ben végrehajtott vízpumpacsere története. Egy veszprémi márkafüggetlen szerviz egyhetes határidővel, alkatrésszel együtt 51 ezer forintos árajánlatot tett. Az autósnak sürgős volt és drága. Emberünk 30 éve autószerelő, a város egyik garázssorán javítgat hétvégenként, számlát is tud adni, ennek igazolásaképpen mutatja is a szamárfüles számlatömböt. A BMW vízpumpáját szombat délelőtt beszerelte, és alkatrésszel együtt alig a felébe került a szakszerviz által ajánlott árnak.
Az új autókkal más a helyzet. A gyártók (jogosan) mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a szakszervizek irányába kényszerítsék az autósokat, gyakorta már csak egyedi célszerszámmal lehet egy-egy típushoz hozzányúlni, hogy az elektronikai akadályokról ne is szóljunk. Viszont a kisebb javítások, szervizelések vagy éppen karosszériajavítások óhatatlanul a kis műhelyek irányába terelik az autósokat, és ezen sem az új internetes alkalmazás, sem törvénymódosítás nem fog változtatni.
