De azt is mondhatnám, hogy a házfalakon az igazság. Legalábbis az ős-graffitisek szabad közléseiből sok minden kiolvasható. Április 9-én zárul a street art pályázat, amit az Európa Kulturális Fővárosa 2023 program keretein belül írt ki a Művészetek Háza Veszprém. Szurkolok, hogy végre jelentkezzenek olyan művészek, akik tényleg valami eredetit alkotnak. Olyasmit, amitől szellemesebb lesz ez a város.
Amit eddig street art címen a lakótelepi házak falára felfestettek Veszprémben, legfeljebb iparosmunkának tekinthetők. Városi giccs. Reklámgrafika. Minden sértő szándék nélkül mondom ezt, inkább elkeseredéssel, hogy ezeket a falfestményeket leszünk kénytelenek nézni még sokáig, amíg le nem kopnak. Semmi szellemesség, gondolat vagy geg. Persze lehet, hogy ez is jobb a jellegtelen, szürke betonnál. Azért kicsit beleborzongok: ezek alapján ítélnek majd meg bennünket 10-20 év múlva, hogy ilyen volt a közízlés Veszprémben. Ja nem, a köztéri szobraink is árnyalják majd a képet.
A beszippantott szubkultúra
Persze az is elgondolkodtató, hogy egyáltalán elvárható-e eredeti tehetség felbukkanása? Készülhet-e megrendelésre zseniális street art munka, hiszen annak a lényege mindig a provokáció. Az utcai művészet sajátos szabad hangját az aluljárók és külvárosok szubkultúrája adja. Az a szabadság, amivel a művész minden megkötöttség nélkül alkot, hiszen nem kell alkalmazkodnia a megrendelő vagy a tömegek közízléséhez. Szabadon kísérletezhet a rá jellemző, egyedi vonalakkal, színekkel, ábrákkal, feliratokkal. Ebből nőtt ki Banksy vagy Keith Haring, Basquiat. Az ő műveiért ma már 100 millió dollárokat adnak a szupergazdagok, akik elleni lázadásként keletkeztek anno. Mármint az ellen, amit képviselnek. Nemcsak esztétikai üzenetük van, hanem általában társadalomkritikai is. Eredetileg különféle durva és nyugtalanító tartalmú graffitik lepték el a világvárosokat, Párizst, New York-ot, Berlint szexről, pénzről, politikáról. A writereknek – ahogyan magukat nevezték ezek a lázadó, feltörekvő ifjak – ez volt az egyetlen lehetőségük a figyelemfelkeltésre és megmutatkozásra a maguk nyomorúságos körülményei között. Aztán ezt az egész stílust, a legjobb graffitisekkel és stencilsablonokkal együtt beszippantotta a magas művészet, mert rájöttek, hogy ez a stílus, ez a jelrendszer tud kommunikálni a képregényeken és rajzfilmeken felnőtt új generációval. A graffitiesztétika egyre népszerűbb és egyre több művész sajátja lett.
Ha Szilágyi Lackó élne
Hogy ezekből a fenegyerekekből hányat engedne át egy mai veszprémi pályázati bizottság, csak tippelni tudok. Sőt, valami azt súgja, hogy a szubkultúra humora és cinizmusa se igazán nyerő az ilyen pályázatokon. Ha az lenne, akkor mondjuk a jelenlegi nullánál nagyobb figyelmet kapna Veszprém vérbeli graffitise. Igaz, ő nem kifejezetten a külső, inkább a belső falakra festett és vászonra is, ha volt éppen kéznél. Ha meg nem volt, akkor rongyokra, préselt lemezre, ajtóra. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Lackóról, a 2007-ben elhunyt punk festőművészről beszélek. A műterme bezárva. Amikor bezárták, azt ígérték, hogy a helyreállítás után újra megnyitják. Azóta nagy a csönd körülötte, pedig az EKF jó lehetőség lett volna megmutatni a világnak az életművét.
Mondanám, hogy gond egy szál se. Aki kihullik a pályázaton, annak az önkifejezésre a szabad városi felületek továbbra is a rendelkezésére állnak. De nem így van, mert ezt a fajta kreatív kifejezésmódot – ha illegális, akkor – büntetik, és ha nagyon szem előtt van, lefestik. Azért itt-ott csak megmarad egy-egy kézlenyomat, akár szó szerint is. Hiszen az ősembernek a sziklán hagyott kézlenyomata lehetett az első stencil, amit ma már a digitális technológia segít. Ezzel is bizonyítva, hogy a kreativitás nem ismer határokat. Banksy ukrajnai stenciljei is a legújabb technológiával terjednek. Amint felkerülnek a falra, valaki lefotózza, kiteszi a világhálóra, és máris mindenki látja, aki csak akarja.
Összegyűjtöttem az internetről a Veszprémi utcai művészetről fellelhető fotókat. Hááát, nem esne jól, ha valaki azt mondaná rájuk, hogy ez a „veszprémi iskola”. Na, hátha a mostani pályázat javít a képen.
A vezető képen a nagy vitát kavart baglyok a hotel falán. Akaratlanul provokálnak. Fotó: MOME