Esténként néznék valami jó filmet. A tévécsatornák eleve kiesnek, annyira lenullázták már magukat. Marad a streamingkínálat, ami nálam a Netflix. Az HBO Max-ot lemondtuk két éve, mert ablakon kidobott pénznek tartottam azért a sivár felhozatalért. Most a Netflix-nél is ugyanezt kezdem érezni, mert csak néha bukkan fel olyan sorozat vagy film rajta, ami a komolyabb elvárásnak is megfelel.
Amikor kinyitom a Netflix „etetőjét”, minden rám zúdul a szappanoperáktól a művészfilmekig. Ömlesztve. Ezzel mintha azt akarná sugallni a szolgáltató, hogy minden egyformán jó. Nincs megkülönböztetve művészileg értékes és értéktelen. Odaterítik eléd, tessék. Mire átrágod magad ezen a hiperprodukció hegyen, rá kell jönnöd, hogy többnyire halovány munkákkal etetnek, a reprodukció reprodukcióival. Ha durván akarok fogalmazni, akkor: szeméttel. Ugyanúgy ahogy az egész pop-kultúrában, itt is, mint a zenében, felejthető tucatprodukciókat nyomnak le a torkodon.
Két ragyogó kivétel
Hosszú fél órákat töltök böngészéssel, mire találok valami nézhetőt a streamingkínálat címei között. Ráadásul a művészfilmeket már szinte mindet láttam. Ebből a szempontból mostanában ünnep volt Guy Ritchie Úriemberek című sorozata és az elsőfilmes Moldovai Katalin Elfogy a levegő című alkotása az összes hibájával együtt. Ezek legalább eredetien mesélnek, jó színészekkel, társadalomkritikai mondanivalóval. Nem is hittem a szememnek, hogy az Elfogy a levegő itt nálunk látható a tanári elbocsátások és a diáktüntetések kontextusában?! Amikor mint a filmbeli Romániában , nálunk is gőzerőkkel dolgoznak az illetékes elvtársak az oktatás szabadságának a lenullázásán és a szexuális identitás kérdéskörének a tabusításán. Krasznahorkai Ágnessel a főszerepben pontosan megmutatja a film, milyen az, ha a kisember, történetesen egy tanár szembekerül a Mindenható Szervezettel. A film végét elcseszték, valahogy nem tudták befejezni és furcsa a halkszavúsága, a szereplők kommunikáció képtelensége is, de mondjuk ez utóbbinak meg van a funkciója. Szóval ez a film legalább jó volt.
Hol rontották el?
Emlékszem, milyen szenzáció volt, amikor berobbant a streaming az életünkbe. Maga volt a tartalomrobbanás jobbnál jobb filmekkel, sorozatokkal. Nem kellett moziba menni azért, hogy lássunk egy jó filmet, a sorozatokat pedig végignézhettük, nem kellett várni a folytatásra.
Hol rontották el? Szerintem a tömegtermeléssel, amikor saját gyártásban elkezdtek tömegfogyasztásra termelni a szolgáltatók. Aminek az lett a vége, hogy a filmsorozataik tele vannak unalmas sablonokkal, giccsemberekkel vagy éppen hogy agresszív kisebbségi kvótákkal, esetenként még a történelmi tények meghamisítása árán is a politikai korrektség jegyében. O.K. legyünk demokraták és PC-k, de ne legyünk már idióták. Ha csókolózik egy társaságban egy férfi és egy nő, rögtön mutatnak egy smároló meleg párt is. Ez marhaság, mert látod, hogy ez hamis, csak a kisebbségi kulcs miatt van. Ugyanez a színesbőrű szereplőkkel, vagy nem is tudom, hogyan szabad már őket nevezni. Gondolom, végső soron üzleti döntésekhez kapcsolódik ez az egész, megkutatják a piacot és ha az jön ki, hogy mehet, akkor nyomatják. Persze, mondják el az elnyomottak a történeteiket, joguk van hozzá, nem arról van szó, csak ne kulcsok szerint, ne ilyen erőszakosan tolják a képünkbe.
Már itt a TikTok
Meggyőződésem, hogy a hiperprodukció, a nagyüzemi gyártás rontja a minőséget. Ezért nincsenek ma már olyan kultikus sorozatok és filmek, mint a streaming aranykorában. Persze, régen is voltak rosszak, bár inkább csak a jókra emlékszünk. Mátrix, Trónok harca, A keresztapa, Maffiózók – A Soprano-család, Csernobil, Twin Peaks, Vikingek, Ponyvaregény, Az elnök emberei, Eltűntek, Utódlás, Drót, Breaking Bad. De a Sex and the City-t is néztük húsz évvel ezelőtt. Progresszív, néha sokkoló volt a tartalma, lestük, hogy élnek a New York-i nők, tudtuk milyen cipőt visel Sarah Jessica Parker, milyen a lakása, milyen éttermekbe jár a barátnőivel.
A mai streamingkínálat azt sugallja, nincsenek már értékkritériumok, mindent eláraszt a hiperprodukció. Ez a Zeitgeist, meglehet. De attól tartok, lesz ez még rosszabb is. Bölcs kollégám mondta egyszer régen egészen más szövegkörnyezetben, de azóta rájöttem, univerzális a jövendölése: nincs olyan rossz, aminél ne jöhetne még rosszabb. Úgy hallom, a streaming után a TikTok lesz az új televízió. Már most is sokan úgy nézik ezeket a pár perces videókat, mint régen a streamingsorozatokat. Az új generáció már TikTok-ot néz.
