„Nem a golyó az, ami megöl, hanem a mögötte maradt rés, hiány” – idézi Laurie Anderson amerikai zenész, képzőművész első lemezének címét Gellér Judit kurátor. Kőrösparti Beatrix, a Napló egykori fotóriportere és Vég András fotográfiái a hiányból építkeznek. Anya-lánya, apa-fia kapcsolat, az egyik szülő tragikus elvesztése, amit a két alkotó egymástól függetlenül, eszközeikben is más-más módon dolgoz fel.
A Kötődések című kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban február végéig még megtekinthető.
Sétáink – ez a címe Kőrösparti Beatrix sorozatának, mely az anya-lánya kapcsolat sajátos viszonyrendszerét mutatja be a természet, az évszakok változásának segítségével. Az alkotó gyermekkorának helyszíneit, a Bakonyt járta be édesanyjával és az édesapa elvesztésével hiányossá vált család harmadik főszereplőjével, a foxival együtt. A kutya ezúttal is a hűség fontos szimbóluma, egyben az ösztönösség, a kikacsintás, a játék, a nagyon is odavaló „rendetlenség” a fotókon: hiszen a meditatív jellegű, „megrendezett” képeken ő az, akit nem lehet instruálni, aki nem arra néz, amerre kellene, hanem „csak úgy van”. És ez így is van rendjén.
– A kettőnk között végbemenő érzelmek, hangulatok folyamatának lenyomatai a fotók. Az anya-lánya kapcsolat egy speciális viszonyrendszer, a természet segítségével próbáltam megtalálni a kettőnk közötti harmóniát, azt, hogy ez a természetben átélt harmónia továbbvihető-e, hogyan hat a kapcsolatunkra. Ez az egész egy tanulási folyamat, az élet, a másik elfogadása. Hiszek az elfogadásban, ami az egyik legnehezebb dolog a világon, mégis ez egy lehetséges út – osztotta meg gondolatait az alkotó.
A téllel kezdődő és téllel véget érő, analóg technikával készült fotósorozat intim pillanatokat örökít meg. Ám amennyire észlelhető, már-már tapintható a két ember közötti szoros kapocs, fizikai hasonlóság, annyira érezhető a távolság is – alig van fotó, ahol legalább a vállak összeérnek. Az alkotó szerint ez abszolút tudatos, hiszen mindketten önálló individuumok. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a fotók döntő többségén háttal, illetve távolról láthatóak a főszereplők. „Nem akartam kisajátítani a képeket, hisz nem a mi arcunk a lényeg, hanem maga az anya-lánya viszony általánosítása” – mondta el Bea.
Ahogyan Gellér Judit, a kiállítást megálmodó kurátor fogalmaz: a séták során zajló párbeszédek, a megélt események, vagyis a két ember közötti viszony rejtve marad a néző előtt, de épp ezáltal válik érezhetővé az a fajta feszültség, amely a csendben lakozik.
A sorozat elkészítését hosszas előkészítés, tervezgetés előzte meg, volt olyan helyszín, amelyre az elképzelt ideális fényviszonyok érdekében egy évet várt a művész. S mivel a fotókat maga exponálta, szó szerint 15 másodperce volt, hogy beszaladjon a képbe.
A másik alkotó, Vég András Kettős portrék című, az apa-fia kapcsolatot vizsgáló sorozata az anya hiánya által megváltozott élethelyzeteket mutatja be, amelynek számomra egyik legerősebb lenyomata a kötényben – vélhetően vasárnapi ebédnél – fiának húslevest merő édesapa.
A kiállítás esszenciáját pedig Gács Anna irodalomkritikus, szerkesztő fogalmazta meg megnyitóbeszédében: „A két fotós képsorozata a szerepek újraosztásának drámáját viszi színre egy olyan időszakban, amikor felborul a mértan, szétcsúszik a koordinátarendszer. Újra kell fogalmazni, kik vagyunk, tovább kell élni az életet. A hiányzó apa és a hiányzó anya figurája nemcsak a személyes élettörténet összefüggésében nyer jelentést, de Kőrösparti Beatrix és Vég András egymást erősítő sorozatában metaforikussá is válik. Azt jelenti, hogy fel kell nőni. Újra és újra fel kell nőni. Ami nem kevésbé nyugtalanító.”
A kiállítás a Capa központ tehetséggondozó programja keretében jött létre és a Project Roomban ingyenesen látogatható.
[stextbox id=”grey”]Kőrösparti Beatrix a Práter utcai fényképész szakiskola elvégzése után a Kontakt Fotóművészeti Kurzusokon folytatott további tanulmányokat, majd elvégezte a Krea Kortárs Művészeti Iskola fotográfia szakát. 2000-től tizenegy éven át fotóriporterként dolgozott. Az utóbbi években érdeklődése a konceptuális munkák irányába fordult, hosszú távú projektjeiben az emberi kapcsolatokat kutatja, gyakran személyes, ugyanakkor örök érvényű problémákkal foglalkozik. Analóg technikát alkalmaz.[/stextbox]
Kiss Nikolett
