Ezt az utat nem lehetett kihagyni: repülőjegy, szálloda féláron. Itthon sem tölthettünk volna el ennyi pénzből egy hosszú hétvégét egy wellness-szállodában, Rómát pedig mindenkinek látnia kell egyszer az életében!
A szálloda minőségére kár szót vesztegetni (úgyis csak az alvásidőt töltöttük ott, a hely tisztaságával pedig nem volt gond), az ott kapott reggeliére még kevésbé, de hát Rómában minden utcában van templom és pizzéria, és az utóbbiakban nagyon sok finomság kapható, így reggelenként nem maradtunk éhesek.
Ami a manapság Rómába utazókat leginkább megdöbbenti, az az, hogy minden nagyobb templom, minden hivatal és műemlék bejáratánál, sőt, még a metróállomásokon is fegyveres őrök posztolnak, de nem ám csak úgy „falból”, hanem ujjukat a megtöltött géppuskájuk ravaszán tartva és éberen figyelve. Róma vezetése komolyan vette a terrorfenyegetettséget, és megszervezte a város védelmét. Kicsit feszélyezett bennünket a sok fegyveres látványa, de tisztában voltunk vele, hogy mindez a lakosság és a turisták védelmében van.
Csak messziről mertük lefényképezni a terepszínű katonai öltözetben posztoló fegyvereseket
Ha Rómába utazik, ne fáradjon térképvásárlással, mert minden szállodában a kezébe nyomnak egy tüchtig kis várostérképet, rajta az össze fontos látnivaló rajzával és a két metróvonallal, amelyeken mindenhová eljut a fáradhatatlan turista. A Vatikánba és a Colosseumba érdemes előre, az interneten megvásárolni a belépőket, ha az ember nem szeretne egy-két órát sorban állással tölteni, de nagyon sok az ingyenes látnivaló is Rómában: a Pantheon, a Spanyol lépcső (ottjártunkkor ezt éppen felújították), a Trevi-kút, a rengeteg park és terecske, a megszámlálhatatlanul sok templom és bazilika.
A Trevi-kút. Éjjel és nappal megközelíthetetlen a sok turista miatt
Mi arra is adtunk magunknak időt, hogy csak úgy céltalanul sétáljunk, és hagyjuk magunkat ámulatba ejteni a paloták, több ezer éves romok által. A laza sétáink egyikén megállapítottuk, hogy a rómaiaknak nemcsak templomépítési mániájuk volt, hanem oszlopállítási is. Lépten-nyomon hihetetlen mennyiségű, különböző korokból származó és anyagokból készült oszlopokba ütköztünk.
Traianus oszlopa a II. Viktor Emmanuel emléképülettel szemben
Azért a Rómában töltött időnk nagy részében céltudatosak voltunk: az első napon bejártuk a Colosseumot, a Forum Romanumot, megnéztük a Trevi-kutat és a Spanyol lépcsőt. A második napot a Vatikánban töltöttük, és egyik ámulatból a másikba estünk, látva a Vatikáni Múzeum gazdagságát, majd a Szent Péter-bazilika monumentalitását.
Michelangelo Piétája törhetetlen üvegfal mögött. Így is libabőrös lesz tőle az ember
A Sixtus-kápolna pedig a pont volt az i-re: Michelangelo csodálatos festményeinek láttán az emberben elakad a lélegzet. Olyan nagyon azonban nem tud elcsendesedni, magába fordulni a látogató, mert hatalmas a tömeg, a teremőrök pedig folyamatosan kiabálnak: Silent! No photo! (Csendet! Tilos a fotózás!), és terelik az embereket a kijárat felé.
A Sixtus-kápolna, ahol tilos fotózni, de ki tud ellenállni ennek a csodának? A háttérben Michelangelo Az utolsó ítélet című, 17 méter magas és 13,5 méter széles freskója
A harmadik napba belefért a Trastevere, Róma művésznegyedének bejárása, a híres Campo de’ Fiori vásártéren való nézelődés, fűszerek, szárított paradicsomok, sajtok, számunkra teljesen ismeretlen zöldségek és gyümölcsök megcsodálása, és az ennél is híresebb Santa Maria Maggiore bazilika „bevétele”. Ez utóbbiba csak átvilágítás után jutottunk be, és felfedeztük a rendszer gyenge pontját is: a fiatal rendőrlány, akinek a monitort kellett volna figyelnie mindenfajta szúrófegyvereket és robbanóanyagokat keresve, buzgón facebookozott, egy pillanatra sem levéve tekintetét okostelefonja kijelzőjéről.
A Trastevere kis utcácskáiban számtalan kisvendéglő és étterem várja a vendégeket
Rómában a csodálatos műemlékeken kívül két dolgot érzékeltünk: az olaszok, mióta világ a világ, imádnak beszélgetni, és szerintünk a Föld népei közül ők örültek legjobban a mobiltelefon feltalálásának, mert azóta folyamatosan beszélgethetnek munka, séta, bevásárlás és minden más tevékenység közben.
A másik dolog: rengeteg pizzázó, étterem működik a városban, és adnak a minőségre. A szállodánktól egy lépésre lévő kis pizzázóban is minőségi hús, zöldség, sajt került a tésztákra mennyei ízű fűszerezéssel. Igaz, hogy minden este tésztaételt vacsoráztunk, de mindegyik könnyű és ízletes volt – a négysajtos tészta ízét még mindig a számban érzem. Az olaszok jó vendéglátók: kedvesek, előzékenyek, beszélnek angolul. Valahol olvastam, és nekünk is bejött: az éttermekben mindig a ház borát kell kérni (ami néhol szerepel az étlapon, de inkább nem), kihozzák kancsóban a fél litert, és amellett, hogy nagyon ízletes, kevesebbe kerül, mintha egy pohár palackos bort kérnénk. A tiramisut pedig nem szabad kihagyni!
