A garázsvásárok divatja Amerikából szivárgott át hozzánk, és ma már egyre több helyen lehet találkozni velük. Remek ötlet mindenkinek, aki költözik vagy felszámol egy háztartást, esetleg csak megunt, kinőtt, fölöslegessé vált, de amúgy használható holmiktól szeretne megszabadulni. A bolhapiacok vagy zsibvásárok szintén nagy népszerűségnek örvendenek szerte a világban. Belgiumban a kettő sajátos ötvözete működik.
Brüsszelben brocante-nak nevezik azt az egész napos, jókedvű „felfordulást”, amit szinte minden városrészben évente egy-két alkalommal megrendez az önkormányzat. Gyakran a szervezést is maguk intézik, de arra is van példa, hogy egy erre szakosodott vállalkozóra bízzák. Egy rendes belga brocante kiterjedése többutcányi terület, lényege pedig, hogy a portékáját minden helyi lakos jelképes összegért pakolhatja ki közvetlenül a háza elé vagy a hozzá legközelebb eső helyekre. Az általában négyméteres placcokat a járdaszegélyekre felfestett jelek és számok teszik egyértelművé, így minden későbbi vita elkerülhető. A helyben lakók az első beiratkozási napon lefoglalják a nekik legjobban megfelelő standokat (maga a beiratkozás mindig egy helyi bisztróban történik jófajta belga sörök mellett), a megmaradó helyekre a következő beiratkozáskor a külsősök jelentkezhetnek. A részvételi díj az ő esetükben sem jelentős, mivel a brocante alapvetően nem a pénzről szól.
Az utcákon a nagy népi vásár napján nem parkolhatnak gépkocsik és megszűnik a közlekedés. Ez persze némi kellemetlenséggel jár, hiszen az autókat már előző este célszerű elvinni egy távolabbi területre (ha nem, a brocante reggelén jön a „lopós autó” és megteszi ezt a szívességet alig pár perc alatt), de a brüsszelieket ez nem zavarja. Magától értetődően tartják be a többi rendszabályt is: kipakolás kezdete, az utca szabaddá tételének időpontja – ez általában este hat –, a gépkocsival, távolabbról érkező külsősök ki- és összerakodásának előírásai. Rendbontás alig-alig akad, a terepen rendszeresen feltűnő, egyenruhás önkormányzati alkalmazottak és a kerületi rendőrök inkább csak a biztonságérzet megerősítése miatt vannak jelen, meg hogy segítsenek a zökkenőmentes lebonyolításban.
Belgiumban sajnos gyakran esik az eső, ami a brocante-ok szempontjából nem a legszerencsésebb, de a belgák ezen is könnyedén túlteszik magukat. Az árusok zöme ugyanis nem profi, nincs vásáros felszerelésük, asztaluk, sátruk, csak egy öreg pokrócuk vagy nagy műanyag lepedőjük, amire szépen kirakják a pincéből, padlásról, garázsból, szekrény mélyéről, kamrapolcról összeszedett holmit, csupa személyes tárgyat, eszközt, ruhaneműt. Vannak aztán a brocanteur-ök, szép régi magyar kifejezéssel az ócskások, akik abból élnek, hogy összegyűjtik majd eladják mások megunt dolgait. Náluk néha fillérekért lehet igazi kincsekre lelni. Mindig találni a vásárban néhány antikost is, ők régi, valóban értékes tárgyakkal csábítják a nagyérdeműt. Mindebből következik, hogy a brocante-on minden kapható. Főleg persze kinőtt, megunt ruha, cipő, játék (ezeket gyakran maguk a gyerekek árulják), könyv és sportfelszerelés, de madárkalitka, öreg rádió, kristálypohár, zománcos lavór, rozsdás dugóhúzó és bármi más is. Brocante-on árulni és vásárolni nem szégyen, inkább buli, szórakozás. Az árak általában 50 centről indulnak és ritkán lépik túl az öt eurót, alkudni természetesen lehet. Az igazi kincsvadászok már kora reggel elindulnak, tavasszal és ősszel zseblámpával, fejlámpával felszerelkezve, mert errefelé későn kel a nap. Hiszen nincsen annál mámorítóbb érzés, mint elsőként érkezve rátalálni és levadászni valami nagyszerűt, ami a többiek szemében talán ócskaság, de nekik egy régi vágyuk teljesül általa.
A brocante tehát jó. Akinek fölöslege van bármiből, megszabadul tőle és némi kis pénzt is keres vele (itt jegyzem meg: adóellenőrt soha nem láttam még belga vásáron, se nyugtatömböt), akinek pedig kevés a pénze, olcsón juthat hozzá sok olyan holmihoz, amire szüksége van. A belga fiatalok körében teljesen természetes, hogy brocante-okról rendezik be a lakásukat, onnan öltözködnek, a gyerekesek ezeken a helyeken vásárolnak babakocsit, babaruhát. De a brocante jó másra is. Társasági esemény, ahol a szomszédoknak van végre idejük egy jó beszélgetésre, miközben elfogy pár pohár pezsgő, sör vagy rozé, gyakran barátok, kollégák is tágítják a kört, így nevetgélve, jó hangulatban röpül el az idő estig. A vásár utolsó órájában több standon is megjelenik a GRATIS felirat, vagyis ami a nap végéig nem kelt el, az ingyen elvihető. Záróakkordként megjelennek a köztisztaságiak, összetakarítják a szemetet és begyűjtik a néhány árus által szabad prédául otthagyott, de végül senkinek nem kellő dolgokat. Este nyolckor nyoma sincsen már, hogy egy egész napra piactérré változott a városrész.
Csináljunk ilyet Veszprémben is!
