A savas gyomortartalom visszaáramlása következtében kialakuló nyelőcsőgyulladás (reflux oesophagitis) klinikai felfedezése az 1935-ös évhez és Asher Winkelstein nevéhez fűződik, aki elsőként feltételezte, hogy a gyulladás kiváltója a savas gyomortartalom maró hatása a nyelőcső nyálkahártyájára.
Akkor nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a felismerésnek, s csak az ötvenes években kezdtek komolyabban foglalkozni a szakemberek a reflux betegség szövődményeivel (nyelőcsőszűkület, fekély).
A reflux ma az egyik leggyakoribb emésztőszervi rendellenesség világszerte – a felnőtt lakosság 40–60 százaléka érintett. A betegség hátterében örökletes tényezők, veleszületett vagy szerzett szervi eltérések, életmódbeli és gyógyszerhatások egyaránt előfordulhatnak. Szakértők a legjellemzőbb kóroknak a nyelőcső és a gyomor határán lévő záróizom elégtelen működését tartják. A reflux típusos tünete a gyomorégés és az égő mellkasi fájdalom, a nehéz nyelés és a fokozott nyálképződés. Atípusos (vagyis más betegségeknél is előforduló) tünetként léphet fel a nem szív eredetű mellkasi fájdalom, a köhögés, a nehéz légzés és a rekedtség – ezek akkor jelentkeznek, ha a visszaáramló gyomorsav a légcsőbe vagy a tüdőbe jut, s ott krónikus hörghurutot idéz elő.
A gyomorégéstől szenvedők többsége kezdetben nem fordul orvoshoz panaszaival, sokáig életmódbeli változtatásokkal és recept nélkül kapható gyógyszerekkel próbálja kezelni magát. Ám ha a kellemetlen tünetek rendszeresen visszatérnek, ha heti két alkalomnál gyakrabban van szükség gyógyszerre, vagy ha a panaszok egyáltalán nem enyhülnek, feltétlenül forduljunk szakorvoshoz.
A recept nélkül kapható savlekötő gyógyszerek (antacidumok) csak a gyomorégés enyhítésére és kizárólag tüneti kezelésre alkalmasak. Ma már sokféle készítmény létezik, de mindegyik ugyanabból a három fő összetevőből áll (magnézium, alumínium, kalcium), amelyek lúgos vegyhatásukkal semlegesítik a gyomorsavat. Tartós szedésük esetén mellékhatásokkal kell számolni. A gyomorsavtermelés szabályozására kifejlesztett gyógyszerek a hetvenes években terjedtek el, s azóta még korszerűbb, még hatékonyabb tabletták állnak a betegek rendelkezésére. De ezeket kizárólag orvosi javallatra és folyamatos ellenőrzés mellett lehet hatékonyan alkalmazni.
s.bonnyai
