Már régen kilapátolták a szajrét a bórkercégtől, vagy 130 milliárdot. Erről kétségeink nem lehetnek, a legfőbb ügyész a napokban széttárta karjait és jogásznyelven közölte: ellopták.
Hogy kik? Nem akarok ünneprontó lenni, de erre a kérdésre egyhamar nem fogunk választ kapni. Tüntettek a Quaestor-károsultak. Szép, enyhe, napos idő volt, igen borús kilátásokkal.
Rossz a memóriájuk az embereknek, ismételten, újra meg újra hisznek az államnak, a bankoknak, a hatalomnak, töretlen a bizalmuk az igazságszolgáltatásban. Pedig a Quaestoréhoz hasonló vagy annál nagyobb pénzügyi botrányból többtucatnyi is volt az elmúlt két évtized során. Önmagam ismételvén csak annyit mondhatok: akkor is addig maszatolt a politika, az igazságszolgáltatás és a döntéshozók sokasága, míg valamennyi súlyos pénzügyi machináció, csalás, harácsolás, rablás a feledés áldásos homályába nem merült.
Létezik, hogy ennyire feledékenyek lennénk? Sorban nyeljük le a kormányokon átívelő hazugságokat, kritikátlanul beszopjuk, amit betálalnak nekünk.
Volt egyszer Agrobank és a bukásáig szárnyaló Princz-féle Postabank, aztán Konzumbank és Ybl Bank is. Ugye rémlik? És a Lupis-brókerház vagy a Globex? Valamennyit agyonkonszolidálta az állam. A Kulcsár-brókerügyet tíz éve nem zárták le, aztán volt a Széchenyi Bank és a Quaestoréhoz hasonló „kisebb” botrányok, mint amilyen a Budapest Bank vagy a CW Bank ügye, vagy a Budai Hengermalom, amely a ’90-es évektől kezdve a pártpénztárnokok homokozója volt (forrás: Átlátszó.hu). Ne feledjük a 85 évre titkosított olajügyet (addigra kihalnak az elkövetők és a tanúk is), amit az Országgyűlés 2000-ben zökkenőmentesen megszavazott!
Quaestorosok, ugye tudjátok: a pénz nem vész el, csak átalakul. Az utolsó vasig megvan az, magánzsebekben, külföldi és hazai magánszámlákon, offshore cégeknél, luxusingatlanokban, földvagyonban. Ti meg türelmesen tiltakoztok, hisztek, várakoztok. Kire? Országgyűlésre, képviselőkre, Alkotmánybíróságra? Ugyan már!
Ne vádoljatok pesszimizmussal! Én csupán tapasztalt optimista vagyok.
