Kultúra · 2016.11.24.

PRELUDE – Az éneklés ereje

Van, aki dühében bevágja az ajtó, másnak a természet csillapítja pattanásig feszült idegeit, és akad, aki dalra fakad. Ez utóbbi igaz a Herenden működő Prelude énekegyüttes hölgytagjaira, akiket az éneklés szeretete hozott össze.

Miután a Herendi Német Nemzetiségi Dalkör vezetésével felhagytam, a kollégák közül többen kezdeményezték egy kórus megalakítását – kezdi a történetet Kaphegyiné Szabó Mária, az együttes karvezetője, aki egyébként a herendi általános iskola matek-énekszakos tanára és a Liszt Ferenc Kórustársaság tagja. – A Prelude női kart két éve alakítottuk. Az itt tanító pedagógusok, óvónők hozták a szülőket, ismerőseiket, így mára tizenheten-tizennyolcan vagyunk, ami már ideálisnak mondható létszám egy női karnál. Tanulunk kórusműveket, de a slágereket sem hanyagoljuk el, mert azokért nagyon hálás a közönség.


Ahogy szállingóznak a próbára érkezők, ki is zökkenünk a beszélgetésből, és egy felszabadult traccspartiba csöppenünk.

Végre kiszakadunk a mindennapi mókuskerékből, a próbákon teljes a lelki feltöltődés – mosolyog Mária. – Sok a csacsogás, de nem bánom, valahol ki kell ereszteni a gőzt.

A legősibb adottságunk egyikével, az énekléssel, a hangok különleges és gazdag világával olyan lelki töltet halmozható fel, amely próbáról próbára, hétről hétre kitart. A háromgyerekes Niki azt vallja, hogy a közösségben való éneklésnél nincs jobb dolog a világon.

Abszolút kikapcsol, nekem ezzel kerek a világ – trillázza.

Erika nyugdíjas, azt mondja, nagyon jó érzés, hogy van egy közösség, ahová tartozhat, ahová jó eljárni.

A zene megnyugtat, és mióta ide járok, otthon is többet énekelgetek, többször hallgatok zenét – teszi hozzá.

Az ugyancsak háromgyermekes Marcsi kisfia, Levente időként csatlakozik a kórushoz, és különleges hangjával, tehetséges dobjátékával fűszerezi a nőcis vonulatot.

– Nekem már gyerekkoromtól sokat jelent az éneklés, de igazán akkor láttam, mennyit segít az embernek, mikor a gyermekeim megszülettek – mondja Marcsi. – Még a hasamban voltak, amikor dalolgatni kezdtem nekik, és pici koruktól kezdve rengeteget énekelünk együtt. Nálunk mindennapos az éneklés. Ez átsegített a harmadik szülésem utáni depresszión is, mert eljártam kórusba énekelni. Azóta maradéktalanul hiszek az éneklés erejében. Minderre ösztönösen találtam rá, de nagyon élvezem a próbákat, mert felszabadulok, elmúlik a stressz, és feltöltöm magam belső örömmel.

– A kórusművek híve vagyok – kerekítjük le a beszélgetést Máriával, a karvezetővel, – de a közönséget ki kell szolgálni, így mindig tőlük függ, mivel készülünk. Célunk a közeljövőben egyesületté alakulni és részt venni a KÓTA (Kórusok Országos Tanácsa) minősítésén. Jó azt kimondani, hogy friss kórusként már számos meghívásnak tehettünk eleget és az adventi időszakunk is be van táblázva. December 16-án a herendi katolikus templomban adunk karácsonyi koncertet, 17-én Szentgálon a Zengő Énekegyüttessel lépünk fel, 18-án ismét Herenden.

[stextbox id=”grey”]A veszprémi közönségnek november 25-én, pénteken 17 órától mutatkozik be a Prelude: az Illatos Advent karácsonyi vásár megnyitóján, a posta előtti téren készülnek meglepetéssel.[/stextbox]

Bonyhádi Szilvia






[fbcomments]