Egy ellenzéki országgyűlési képviselő évértékelőjére a fideszesek nem fogadták el a meghívást? Meglepő? Nem igazán. Az viszont annál inkább, hogy az ellenzékiek sem.
Hogy a Fidesz nemet mondott Kész Zoltán meghívására, az ma már szóra sem érdemes. Jól szimbolizálhatta volna pedig mindkét fél együttműködési szándékát, ha a város vezetője a térség országgyűlési képviselőjével hajlandó (akár rövid időre is) egy helyiségben tartózkodni. De nem.
Engem azonban legalább ugyanekkora, ha nem nagyobb zavarral töltött el, hogy azok a pártok sem fogadták el a meghívást, amelyek egy évvel ezelőtt még deklaráltan támogatták a képviselő jelöltségét. Persze voltak arról pletykák, hogy ez sokaknak itt helyben nem volt ínyére, mondhatni, nem értettek egyet a jelölt személyével, de most nem ez a téma, főleg nem egy év elteltével. Gesztusértékű lehetett volna, ha az ellenzékiek megjelennek az évértékelőn és utána akár azt is mondhatták volna, Zoli, baromira nem értünk egyet.
A helyi példától eljutni az országos párhuzamig nem nehéz és nem is szorul túlzott magyarázatra. Ki sem merem mondani, hányszor hallottuk, olvastuk, hogy az ellenzéknek össze kell fogni. A pártoknak egymással, a civilekkel, a polgárokkal, szakmai szervezetekkel, a jóistennel, de a patás ördöggel is, ha kell, aztán az említetteknek is egymással, vagy inkább nem, építsük fel újra a saját pártunkat és legyünk egyedüli kormányváltó erő, alapítsunk új pártot, vagy tudjátok mit, fogjon össze mindenki mindenkivel, csak a politikai pártokkal ne, mert az fújj. Aztán mégsem tudja senki sem, hogy kinek kivel kéne együttműködnie, sőt, oda jutottunk, hogy komoly párttámogatottság-csökkentő hatása van annak, ha egy sajtótájékoztatón elhangzik az összefogás és az ellenzék szó ugyanazon mondatban.
Halkan, az esélytelenek nyugalmával kérdezem: milyen országot is építünk, ha azon a bizonyos árkon ma már átkiabálni sem vagyunk képesek, nemhogy betemetni? Egyébként, be akarjuk egyáltalán temetni? Nem így érzem, és nem is lenne már egyszerű, mert ott tartunk, hogy nem is egy árok van itt, kérem, hanem sok. Ott egy szép nagy és jó mély (állítólag a világűrből is látható) a kormány és az ellenzék között, amott pedig szinte megszámlálhatatlan mennyiségű az utóbbi csapat oldalán. A jobb szélen ugyan vezet egy híd a kormány felé, de ez azért nem sokaknak alternatíva. A többi árok meg ott szélesedik az ellenzéki pártok és csoportosulások között. Olykor ugyan keresik az áthidaló megoldást, de egy rozoga pallónál többre nem futja.
Hát szomorú. De nem a politikusok miatt, mert a többség nyugodtan fog aludni, ha X. Y. ellenzéki képviselő nem jut be a parlamentbe két év múlva, de ha az ország továbbra is ebbe az irányba halad, akkor egyre kevesebbeknek lesz nyugodt az álma. A homokórám szerint pedig már csak két évünk van a választásokig.
Szóval itt a vissza nem térő lehetőség, azonnali kezdéssel árokbetemető kisiparos kerestetik. Jelige: normális országban akarunk élni.
Drahos Nikolett
