Egykoron hírhedt kis bakonyi falunkban, egészen a hetvenes évek végéig, minden második férfi a maga borába fulladt bele. Persze nem úgy, hogy fejest ugrott a saját vinkójába, „mindössze” megitta azt, amit megtermelt. És mivel a faluban szinte mindenki ezt csinálta és minden második kapuban nagyban folyt a poharaztatás, a helybeliek közül senki sem döbbent meg ezen.
A szociológusok számára mindez nem volt ilyen egyértelmű, ők évekig folytattak esettanulmányt a térségben. A gyors lefolyású halált okozó borfajta szőlőjének termesztését országszerte betiltották, ám az alkoholfogyasztás lendülete ettől sem akkor, sem később nem kapott gellert. Az alkoholisták száma ma Magyarországon meghaladja az egymilliót.
Kötelező volt az elvonó
Az ADA (Alkohol-Drogsegély Ambulancia) igazgatója, dr. Virányi Judit szerint hazánkban az alkoholizmus mindig is súlyos kérdés volt és ma is az. Ezért alakultak meg már 50 éve az alkoholellenes klubok.
– Az AE klubok támogatottsága akkoriban nagy volt, sokan jártak oda úgy, mint egy utókezelőbe, mert kötelező volt az alkoholbetegek gyógykezelése, ami elvonókúra néven volt ismeretes. A kötelezés tényét később a szakma nem preferálta, mivel általánosan elfogadott álláspont, hogy ebben a betegségben magának a betegnek is akarnia kell a gyógyulást, enélkül nem ér semmit a kezelés. Ezzel az a gond, hogy a két elv – a kötelező elvonó és a beteg szabad akaratból történő gyógyulása – között üres a tér – magyarázza dr. Virányi Judit. – Kevés az eszközünk azoknál a betegeknél, akik nem akarnak gyógyulni, mert nincs betegségtudatuk, vagy – mert ilyen is van – ez az állapot tökéletesen megfelel nekik. Akárhogy is van, az alkoholisták a családjuknak, a környezetüknek nagyon sok keserűséget, lelki és fizikai sérülést okoznak hosszú időn, akár évtizedeken keresztül.
Ivós fajta a magyar ember
– Az alkoholizmussal kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy becsapja a beteget. Amíg egy fizikai fájdalommal járó betegségnél mindenkiben feléled a természetes védekezési ösztön és meg akar szabadulni tőle, addig az addiktológiai betegségek esetében pont az ellenkezője történik. A beteg igen jól érzi magát, akár hosszú időn keresztül is, és egyáltalán nincs betegségtudata. Ezért nem ismeri fel, hogy beteg, és nem is küzd ellene. A plusz csavar ebben pedig az, hogy társadalmunkban elfogadott az ivás ténye. Mint tudjuk, a magyar ember iszik örömében, bánatában, családi ünnepeken és munkahelyi bulikon egyaránt. Bizonyos esetekben sikk és elvárás is, hogy alkoholt igyunk. Ez egészen addig működőképes, amíg valaki a környezete szemében nem válik problémás ivóvá. Aki már ciki, akit szégyellni kell, akit ezért kirúgnak a munkahelyéről, és nem képes a szokott társadalmi elvárásoknak megfelelően teljesíteni.
Jó eséllyel lehet belehalni
– Az alkoholbetegek nemcsak lelki, de számos fizikai tünettel járó betegséget is beszereznek alkoholos életkarrierjük alatt. Hogy a túlzott alkoholfogyasztás – többek között – tönkreteszi a májat, pusztítja az idegsejteket, azt szinte mindenki tudja. Ez egy olyan betegség, amelybe a beteg kezelés nélkül jó eséllyel belehal. A fiatalok körében igen elterjedt az alkoholfogyasztás, de ezen – úgy gondolom – semmi csodálkoznivaló nincs. Mi vagyunk a minta, tőlünk látják és veszik át a szokásokat. Persze nem elhanyagolható a kortárs közösség ereje sem, amelyhez a fiatalok többsége mindenképpen tartozni szeretne, ezért tőlük is átveszi és leutánozza az ottani, negatív példákat.
– A prevenciók alkalmával a kollégáim mindig elmondják: abban a családban, ahol rendszeres az alkoholfogyasztás, ahol a napi problémákat ezzel oldják, ott a gyermek is nagy valószínűséggel ugyanezeket a módszereket alkalmazza, egészen egyszerűen azért, mert nem ismer más lehetőséget a feszültség levezetésére, a probléma megoldásra.
Az alkohol is drog
– Az alkoholos italok fogyasztásában és a betegségben a férfiak „vezetnek”, de a nők is ugyanúgy isznak, csak ők a zugivást és az altató/nyugtató kombinációt részesítik előnyben. Nagyon furcsán néznének még ma is arra a családanyára, aki munka után egyedül beülne egy felesre lazításképpen bármelyik kocsmába, de otthon, a négy fal között vagy a barátnőkkel mindent lehet. Az alkoholbetegség a társadalomban köztudottan nagy gondot okoz, csak példaként említem: egyesületünknél a betegeknek jogász ad ingyenes tanácsot, és bizony mind munka-, mind büntető-, mind polgári és családjogi téren van mit segíteni ezeknek a pácienseknek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az alkohol is drog, de még mennyire az! Csak ez a legálisan beszerezhető drogok közé sorolandó.
Felvilágosítást már az óvodákban!
– Én nem a tiltásban látnám a megoldást, hanem a felvilágosító munkában, amelyet már óvodáskorban kellene elkezdeni. Olyan egészségtudatos embereket kellene felnevelni, akik a problémáik megoldását nem az alkoholban vagy más szerek használatában fedezik fel, hanem – ha otthon nem – a prevenciók során megtanulják kezelni azokat, és ehhez gyakorlati tudást is kapnak. A mai megelőző tevékenységeink nem arról szólnak, hogy „ne drogozz, ne igyál, mert az rossz”! A kollégáim a gyerekek életkörülményeihez és életkorához mérten megfelelő tudnivalókat tanítanak, legtöbbször kiscsoportos foglalkozásokon, beszélgetés közben. A „tananyag” például agressziókezelés, stresszkezelés, amelyekre – úgy vélem – a felnőtt lakosságnak is nagy szüksége volna.
– A prevencióval csak egy gond van: civil keretek között látjuk el, pályázati forrásból, és ez így nagyon kevés térben, időben, emberanyagban. Egyszóval: kevés helyre jutunk el. Holott ennek a betegségnek a megelőzésére számtalan anyagi forrást lehetne és kellene felszabadítani. Gondoljunk csak a nem kezelt alkoholbetegek egyéb problémáira, mint például a szív- és érrendszeri műtétek vagy belgyógyászati bajok. A probléma összetett, össztársadalmi megoldásra vár. Szükség lenne egy kiforrott koncepcióra, amely a jelenlegi társadalmi helyzetre és elvárásokra, lehetőségekre alapozva segítene ezeken a betegeken, és ami nagyon fontos, a szakma tudásának figyelembevételével tenné mindezt.
[stextbox id=”grey”]Az ADA veszprémi (Pápai út 37/A) járóbeteg-ellátását 2014-ben 861 kliens – 644 férfi, 217 nő – vette igénybe. Közülük 371-en – 296 férfi, 75 nő – voltak alkoholisták. Ez az adat tényleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen az ADA statisztikájában csak azok szerepelnek, akik önszántukból hozzájuk fordulnak. A probléma nagyságát mutatja, hogy az alkoholbetegek száma az összes más függőségben szenvedő beteg számához képest kiugróan magas. Főként, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a drogbetegek egy részénél kötelező a kezelés, az alkoholistáknál pedig nem.[/stextbox]
