A világ egyetlen pontján engedheti meg magának valaki, hogy a hivatalosan is Petőfinek szentelt, róla elnevezett évben ne mutassák be a legismertebb magyar költőről készített filmet. A Petőfi-film ráadásul eddig soha nem látott állami támogatásból: 6,8 milliárd forintból készül. Naná, hogy Magyarországon.
Nem mindegy, hogy 1848. március 15-én vagy 1849. március 15-én forradalmárkodnak a Pilvax-beliek? Belefér, hogy Petőfi és társai lefújják márciusi megmozdulásukat, merthogy esik az eső. Egy év múlva is aktuális a sajtószabadság, Táncsics is kibírja még azt a 365 napot. A császár csatlósai meg csak hajtogassák nyugodtan a mantrát, ők, a forradalmár ifjak tudják, hogy a pestisjárvány miatt csúszik a forradalom. Napjainkban ez a mentalitás: a 200. évfordulóra gigafilmként beharangozott Most vagy soha! a Covidra hivatkozva nem készült el, bemutatóját jövő márciusra ígérik.
Az ügyes marketingesek azért bájos trükkel megvezetik a népet: kitették a közösségi oldalra az alig egyperces előzetest. A polgár meg azt gondolhatja, az ünnepen jön a bemutató, amire ő úgysem mehet, moziban is régen volt, előbb-utóbb valamelyik megosztón majd megnézi. Mert eszébe sem jut, még legmerészebb álmaiban sem, hogy valaki elszalaszt ilyen kiemelt figyelmet. Petőfi születésének 200. évfordulóján ingyen könyvtől mozgó kiállításig minden lesz, de film csak egy készül, amit olyan ember jegyez, aki életében még nem szervezett játékfilmet. A bizonyításhoz minden a rendelkezésére állt: pénz, paripa, fegyver. Már ősszel láthattuk az úgynevezett werkfilmben, milyen keményen dolgoztak a 80 forgatási napon.
Jöttek a kisebb előzetesek, aztán egyszer csak hopp, kiderült, mégsem lesz ünnepélyes bemutató a jubileum évében. Majd egy év múlva, 2024. március 15-én láthatóvá válnak a lánglelkű forradalmárok, Petőfivel élükön.
A médiaszakember bizonyára okos, tudja, miért szalasztotta el az idei évet.
Talán nem akarta, hogy ebben a médiazajban elvesszen a filmje.
Talán mégsem kapta meg azt a 6,8 milliárdot, amiről a sajtóban beszélnek.
Talán udvariasan hagyta a Hadik című műalkotást hatni a magyar keblekre, hiszen mégsem volt közismert ez ideig a fess huszár fergeteges kalandja, Berlint elfoglalása. Igaz, csak egy napra, de akkor is, megsarcoltuk mi Berlint!
Talán időre van szüksége érvek gyűjtéséhez, miért egy szlovák származású, evangélikus világforradalmárról forgatott lassú reformokkal haladó, katolikus bölcs helyett.
Talán egyetlen ember fejében megfordult, hogy a Covidra lehet kenni a csúszást. Rákay Philip ezt írta közösségi oldalára: „Minden balos hergeléssel ellentétben: a Covid miatt nem tudtuk időben előkészíteni és leforgatni a filmet, pusztán ez az oka annak, hogy nem a Petőfi-emlékévben mutatjuk be…”
Szóval, legkedvesebb nemzeti ünnepünkön megint megnézhettük Várkonyi Zoltán 1964-ben forgatott alkotását, benne Baradlay Ödön farkaskalandját, Richárd testvérpárbaját, és könnyezhettünk Jenő önfeláldozásán.
Fotó: 24.hu
