Két büfét üzemeltetek a városban. Mivel mindkettőben rengeteg, kis összegről szóló blokkot kell kiadnom, a pénztárgépek forgalmazója egy Samsung márkájút ajánlott nekem tavaly, amikor kötelező volt új gépeket vásárolnunk. Le is adtam a rendelést két darabra, annak tudatában, hogy az egyenként százezer forintos masinák beszerzését az állam ötven-ötvenezer forinttal támogatja.
Ekkor ért az első hideg zuhany: állam bácsi közölte velem, hogy a Samsung márkájú pénztárgépek megvásárlását nem támogatja, hanem csak egy másikét. Rendben. Leadtam a rendelést a másikra, csakhogy ezzel kifutottam a támogatási igény bejelentésére kiszabott határidőből, így kénytelen voltam teljes áron megvásárolni a gépeket.
Itt ért a következő meglepetés: elmentem a pénztárgépekért a forgalmazóhoz, aki gépenként kiszámlázott nekem 10 160 forintot beüzemelési és oktatási díj címen. Hiába mondtam a forgalmazónak, hogy nem igénylek oktatást, tudom kezelni a gépet, ő azt mondta, a két díj nem választható el egymástól. Velem egy időben egy másik vállalkozó is átvette a gépét, így együtt hallgattuk meg a tíz percig tartó „oktatást”, amiért persze három díjat fizettünk – én kettőt, ő egyet.
Természetesen jött a harmadik nem várt fordulat is. A pénztárgépek előző évi zárását régen egy vállalkozó megcsinálhatta saját maga, de kiadhatta a forgalmazónak is, aki 6000 forintért elvégezte a feladatot.
A minap kaptam egy levelet, hogy vigyem be a pénztárgépeimet a forgalmazóhoz, mert a következő szoftverfrissítés határideje augusztus 8-a, költsége pedig (nem csalás, nem ámítás) 21 600 forint darabonként. A forgalmazó megsúgta nekem, hogy ebből az összegből ő egy fityinget sem kap, a pénzt az utolsó fillérig továbbítania kell állam bácsihoz. Egyébként sem érti, miért kerül ennyibe a karbantartás, hiszen minden egyes pénztárgép közvetlenül be van kötve az adóhivatalhoz, a NAV pedig, mivel a legjobb programokkal rendelkezik, egy szemvillanás alatt ellenőrizni tud minden egyes gépet.
Az csak a slusszpoén, hogy én fizetem a pénztárgépeimet a NAV-val összekötő internetszolgáltatást, kb. havi ezer forintot, miközben nem én találtam ki ezt az egész rendszert, csak rám erőszakolták. Akkor adjuk össze a kiadásaimat gépenként! Az elúszott támogatás 50 ezer, a beüzemelési és oktatási díj 10 160, a szoftverfrissítés 21 600, az internet havi díja 1000, azaz 12 ezer évente, ez összesen 93 760. Két pénztárgép után 187 520 forint pluszkiadás egy év alatt.
Felteszem a kérdést: ki véd meg engem, a vállalkozót a naponta kitalált új adóktól? Hol van ennek a határa? Ha egy cégnek van mondjuk 100 üzlete, abban száz pénztárgép, akkor miért kell százszor kifizettetni vele az oktatási díjat, miközben csak egyszer mondják el a cég képviselőjének a gép használatához szükséges tudnivalókat? Miért nem áll ki mellettem a kamara, amelynek tagsági díjat fizetek, és amelynek elvileg az én és a velem egy cipőben járók érdekeit kellene képviselnie?
Egy veszprémi vállalkozó
