Sok tekintetben össze sem lehet hasonlítani a most óvodába, iskolába járó gyermekek generációját a korábbi nemzedékekkel. Feltűnően sok gyerek él csonka családban, ami frusztrálja őket, egészségtelenek a táplálkozási szokásaik, a serdülők sokszor csak sodródnak.
Az óvodában mindent elmondanak a kicsik, a hétfői napok például arról szólnak, ki mit csinált a hétvégén – mondja Marton Ildikó pedagógiai asszisztens. Aki csak lézeng, kóvályog, arról hamarosan kiderül: szombat-vasárnap a számítógép vagy a táblagép előtt töltött órákat, feltehetően ki sem mozdult a lakásból, nem futkározott, nem játszott a szabadban, sőt, nem ritkaság, hogy hétvégén a gyermek egyedül volt. Ha a gyerekek nem mesélnének, márpedig mesélnek, az óvónők akkor is tudnák az otthon történteket: a kicsik beszédhibája, mozgása mindent elárul róluk. Sok a csonka családban élő gyermek, a kicsinyek sokszor aggódva figyelik jönnek-e értük és ki jön értük.
Marton Ildikó szerint a korábbi ovis generációk jóval belevalóbb lurkók voltak. A kicsik, még a vékonyak sem izmosak, valami miatt igen válogatósak, vagy nem ismerik az ételt, vagy nem szeretik az egészséges élelmiszert, beleértve a gyümölcsöt, a húst, de például magos zsemle sem kelendő. A szakember szerint az óvodai élelmezés kiváló. Az előző és a jelenlegi ovisok közt lényeges különbség az is, hogy sok kisgyermek 3–4 éves koráig cumizik. Az is észlelhető, mondja, hogy több a hiperaktív gyermek, mint korábban, és több a nem iskolaérett is, akiknek tovább kell az óvodában maradniuk.
A középiskolások a digitális világban könnyen eligazodnak, de a szókincsük gyenge. (A kép illusztráció)
A régi és a jelenlegi középiskolások között nagy a szakadék – véli Sebestyén Zsuzsanna középiskolai tanár, aki nem elit intézményben tanít, s úgy véli, diákjaik többsége nem azért jár ebbe a tanintézménybe, mert oda akart beiratkozni, hanem mert csak ide vették fel. Ez már alapjaiban meghatározza azt a sodródást, ami jellemző a serdülők nagy részére. Ennek hátterében a szülői befolyás hiánya áll. A fiatalok, bár ez inkább a lányokra igaz, mozgásszegény életmódot folytatnak. A diákok a csapvizet szinte nem is ismerik, túl sok szénhidrátot fogyasztanak – kólát és energiaitalokat. A menza nem menő, sokan egész nap nem esznek, nem isznak az iskolában. Nem kevés a számuk azoknak, akikről egy közös étkezés során kiderül, hogy nem tudnak késsel-villával enni. Az otthoni nevelés hiánya a beszédjükön is meglátszik: a szókincsük gyér, a kommunikációjuk gyenge. A digitális világban jól eligazodnak, bár a tanárnő úgy véli: ettől még inkább beszűkül az érdeklődési körük. Kiválóak viszont abban, miként lehet a szüleiket manipulálni – szögezi le a pedagógus.
