Most már értem a köztévé intenzív „háborús” tudósításainak okát a görög–macedón határról. Megágyaztak Orbán Viktor évértékelőjéhez, pedig egyébként nagy ívben kerülik a külpolitikát, mintha elszigetelt bolygón élnénk. A miniszterelnök beszéde kétharmadában a népvándorlás veszélyeire figyelmeztetett. Kezdem úgy érezni magam, mintha Kusturica Underground című filmjében lennék.
A filmben az óvóhely hangszóróin keresztül sugárzott beszédekkel, bombarobbanások zajával abban a tudatban tartják az embereket, hogy még tartanak a harcok.
A veszély neve: népvándorlás – tudatta a magyar miniszterelnök. – Az újkori népvándorlás miatt nemcsak az elért eredmények, hanem a jövő is veszélybe került. Mint elmondta, veszély fenyegeti a pénzügyi stabilitást, a gazdasági felzárkózást, a nemzeti külpolitikát, a helyreállított közrendet és a lassan ismét magára találó nemzeti kultúrát. Emellett veszélybe kerültek gyermekeink éppen kibontakozó európai életlehetőségei is – tette hozzá. Mintha felnagyítaná a problémát a magyar közszolgálat és a miniszterelnök. Ha viszont tényleg ekkora a veszély, akkor nem az lenne a logikus, hogy Brüsszelben verjék az asztalt a képviselőink és a miniszterelnök? Hiszen EU-tagok vagyunk és NATO-tagállam, nem? Követeljék, nevezzék meg, kik okozták az észak-afrikai és a közel-keleti kavarodást! Ha Amerika és az oroszok, akkor ezek a nagyhatalmak vállalják a következményeket, teremtsenek ott helyben élhető helyzetet a felkerekedett népnek. Nem tudom, miért gondolja Orbán Viktor, hogy majd mi, magyarok, „ez a kicsi, de bátor ország”, szembeszállva Európával, megvédi Európát a migránsoktól? Miért mi esünk leginkább transzba ettől a problémától, amikor nem is hozzánk akarnak jönni a menekültek, hanem a jóléti államokat célozzák meg?
Olyan háborús hangulata volt ennek az évértékelőnek, hogy a hideg kirázott tőle. „A történelem ránk rúgta az ajtót, veszélyben a kultúránk, az életünk” – hallottuk. Miközben a miniszterelnök a szavak szintjén azt hangoztatta: „A magyar külpolitika vastörvénye, hogy mi, magyarok, a békében vagyunk érdekeltek. Nem szabad engednünk, hogy belerángassanak minket különböző konfliktusokba. A nagyképű, fellengzésre épülő nyugati politika nem a miénk, nem az érdekünk, helyette béke, együttműködés, nekünk kedvező regionális egyensúly és a nemzeti érdekek melletti kiállás kell, de ezt most veszély fenyegeti.”
Na most, ha tényleg nem akarunk konfliktusokat az EU-val, akkor az EU-tagokkal összefogva kell megvédenünk Európát. De Orbán Viktor szerint Brüsszelben még mindig félreismerik a problémát, olyasmit mondott a magyar miniszterelnök, hogy ha ez igaz, akkor Európának tényleg régen rossz. Na, de hát akkor is van más megoldás, mint a katonaság erősítése és a fegyverkezés: például a szavazás. Demokrácia van, nem? A kormányfő azt mondta: „(…) az igazi baj nem Európán kívül, hanem belül van. Így jött létre a világtörténelem legbizarrabb koalíciója: az embercsempészek, a jogvédők és európai csúcspolitikusok között arra, hogy ideszállítsanak több millió migránst”. Úgy értsük, Brüsszel összefogott az embercsempészekkel? Ez tényleg meglepő, ettől seggre ül, aki hallja. Brüsszeltől kell megvédeni nekünk Európát?
Kétség nem fér hozzá, Angela Merkel ellenpólusaként Orbán Viktor európai vezető pozícióra tör, csak sajnos olyan putyinista üzenetekkel, amelyek éppen hogy dezintegrálják Európát, ahelyett, hogy erősítenék.
Oroszországnak és Amerikának vélhetően nem érdeke az erős Európa. De nekünk? Gondoljunk csak bele, mennyire vártuk azt a szabadságot, amit az Európai Unió kínál. A magam részéről én ehhez ragaszkodom. Ez a szabadság feledteti velünk valamelyest az itthoni bajokat, amelyek fölött Orbán Viktor is nagyvonalúan átsiklott évértékelőjében.
