Átadták, felszentelték, majd február 29-én birtokba vették a betegek és a gyógyítók. Ezzel párhuzamosan a városban furcsa hírek kezdtek keringeni: leszakadt a vadonatúj mennyezet! Nem szállhat le helikopter a tetőn! Összeomlott az informatikai rendszer! Ki máshoz fordultunk volna tisztázni a helyzetet, mint dr. Hornyák Lajoshoz, a Veszprém megyei kórház Onkológiai Centrumának vezető főorvosához, aki meglepő módon indított.
– Azok a hírek, amelyek a városban terjednek, csak cseppnyi igazságot tartalmaznak! Minden építkezésen előfordulnak műszaki problémák, így itt is. Elég kemény próbaidőszakon vagyunk túl, és még mindig tart az épület belakásának fázisa.
– Nézzük legelőször a helikopter-leszállóhelyet!
– A hivatalos válasz az, hogy a tetőn V-ös fokozatú repülőtér található. Ahhoz, hogy itt leszálljon bármi, nagyon komoly személyi és műszaki feltételeknek kell megfelelni – reptérparancsnok, tűzoltóság, egyebek –, ennek alapján kaphat csak működési engedélyt a fogadópálya. Ezen engedélyek beszerzése csak az épület műszaki átadását és használatbavételi engedélyének kiadását követően lehetséges, így ezt a folyamatot csak márciusban indíthattuk el.
A tetőn most egy kivilágított, szabványnak megfelelő, ötödosztályú repülőtér van, rendes leszállófényekkel
– Valamikor régen leszállhattak a mentőhelikopterek közvetlenül a kórház udvarán…
– Igen, de a kórház udvara szabad mezős leszállóhelynek minősült, ugyanúgy, mint az, amelyik most, illetve már az onkológiai centrum építésének kezdete óta a Tesco mellett fogadja a gépeket. Éjszaka például – irányfények hiányában – nem szállhatott le helikopter itt a város közepén. A tetőn most egy kivilágított, szabványnak megfelelő, ötödosztályú repülőtér van, rendes leszállófényekkel. Örülünk neki, de nem része az Onkológiai Centrumnak, igazából elsősorban a sürgősségi betegellátást hivatott kiszolgálni.
– Tényleg rászakadt a plafon a vadonatúj besugárzókészülékre?
– Szó sincs róla, bár lehet, hogy rosszakaróink ezt szeretnék. Az viszont igaz, hogy ajtókat kellett megigazítani, mert nem úgy fogta őket a pánt, nem úgy nyíltak, ahogyan a dolgozók szeretnék. Voltak beázások a nagy esők után tavaly ősszel, most is előfordult, hogy csöpögött a csap vagy a radiátor. Ezeket folyamatosan javították a garanciának megfelelően. Hűtőszekrényajtót is szereltettünk át, hogy a másik irányba nyíljon, zárat kellett cserélni biztonsági okból, előfordul, hogy nem úgy megy a klíma, ahogy a betegek számára kedvezőnek tartjuk, be kell állítani. A mindennapok igényéhez kell beállítani mindent. Ez egy nagyon nagy és korszerű épület, még meg kell tanulni használni benne a technikát.
– Mi a helyzet az informatikai rendszerrel?
– Informatikai szempontból is be kellett „járatni” a rendszert, és még részben tanuló üzemmódban van például a betegek behívórendszere. A régi eszközöket (pl. a réginek számító nyomtatók) is az új hálózatra, az új eszközökhöz kellett csatlakoztatni, ami nagy kihívást okoz a rendszergazdáknak. De fél év és két év múlva is lehet szükség folyamatos korrekcióra, mert a sugár- és kemoterápiás gépeket védő elektromos és informatikai hálózat annyira érzékeny, hogy időnként lekapcsolhatnak bizonyos biztonságtechnikai relék, és ilyenkor nem úgy működik minden, ahogyan szeretnénk. De hadd tegyem hozzá, hogy több mint 2,2 milliárd forintért szereltek be ide eszközöket, és ezeknek az elektromos biztonsága mindennél fontosabb. Régebben is előfordult időnként, hogy az informatikai rendszer nem volt optimális működésű, mert bizonyos eszközök, amelyek nem voltak a pályázat részei, a régi „rendszerből” jöttek. A közel ötmilliárd forintos beruházás ellenére sem dobhattunk mindent ki, ez a pályázatban is így szerepelt. Reméljük, a következő pályázatok ezek cseréjét is lehetővé teszik majd, de azt gondolom, most büszkélkedni is bőven van mivel.
– Vegyük számba ezeket is!
– Azok a betegeink, akik megjárták a szombathelyi vagy a győri sugárterápiát, már nem igazán akarnának oda visszamenni, mert a veszprémi centrum véleményük szerint lényegesen korszerűbb, emberléptékűbb, barátságosabb. Tágas terek, napfény, ingyen wi-fi, kényelmes étkezési lehetőség, nincs zsúfoltság, lehet beszélgetni, tévézni – ezek hétköznapi, de fontos közérzetjavító szempontok. Az emeleten egy 62 ágyas, korszerű fekvőrészlegünk van azok számára, akik a kezelés idején nem tudnak az otthonukba hazamenni közlekedési nehézségek vagy az állapotuk, a körülményeik miatt. Van úgynevezett steril szoba is, ott azokat helyezhetjük el, akiket meg akarunk védeni a fertőzésektől. Ettől függetlenül törekszünk rá, hogy akiknek az állapota és a körülményei megengedik, azok otthonról járjanak be, mert bármennyire szép is itt minden, kedvesek a nővérek és igyekeznek a kollégák is, az otthoni ágyat és a család támogatását nem pótolhatja semmi. Ahogy egy hatéves kis betegem fogalmazta meg egyszer: otthon azért jó, mert olyan jól be lehet kuckózni. A földszinten egy intenzív osztály jellegű terület van, a betegeink ide kúraszerű kemoterápiás ellátásra jönnek, és még aznap haza is mennek. Itt szintén van egy nagy várótér – ahol majd további székeket kell elhelyeznünk –, és minden orvosnak saját, tágas vizsgálója, nem úgy, mint régen, amikor egymásra kellett várnunk. Az alagsorban találhatók a jelenleg legkorszerűbbnek tartott besugárzógépek. Összefoglalva: az onkológiai ellátás két fő modalitása – a sugár- és a kemoterápia – az új centrumban egy épületbe került, és ez betegeknek, valamint nekünk is nagy előrelépés.
Korszerű épületben, korszerű gépek és szakképzett személyzet várja a daganatos betegeket. Dr. Hornyák Lajos szerint most ez a legfontosabb
– Mekkora a napi betegforgalom?
– A mostani még nem végleges, mert a teljes kapacitást csak valamikor a nyár közepére fogjuk elérni. A kemoterápiához szükséges citosztatikus infúzióból már most is napi 80–100 palackot állít elő a laboratórium. Nyáron napi kétszáz-háromszáz beteg szinte biztosan megfordul majd nálunk. Régebben irányítottunk betegeket a korábban igénybe vett sugárterápiás központokba, de ma már nem küldünk el senkit, ritka kivételtől eltekintve. Közép-dunántúli regionális központként az ellátási területünk Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megye. A betegek szívesen jönnek hozzánk és a kollégák is szívesen irányítják ide őket, mert mindenütt nagyon nagy a leterheltség, egy orvos számára pedig nincs szörnyűbb, mint azt látni, hogy a betegének szüksége lenne a kezelésre, de az ellátás a fizikai teljesítőképesség határához ért, és ezért nem vagy késlekedve kapja csak meg a segítséget.
– Hogyan állnak a személyzettel?
– Szűkösen, mint mindenki más az országban. Kevés a nővér, kevés az orvosírnok, a takarítónő, az asszisztens, a fizikus, az orvos… A minimumfeltételeknek új létesítményként természetesen megfelelünk (amit kevés intézmény mondhat el magáról az országban), de – bár a mostani létszámmal tudunk működni és Kaposvárról is besegítenek kollégák részmunkaidőben – mindenképpen bővülnünk kell, ahogy egyre több lesz majd a beteg.
– Miben bízik, mitől fog nőni a létszám?
– Minden vitám azért volt az elmúlt időszakban, hogy ez ne csak szép és jó hely legyen, hanem olyan is, ahol könnyebb dolgozni. Azért vettünk betegemelőt, korszerű ágyakat, hogy a nővérek munkáját is – amennyire lehetséges – megkönnyítsük. Az új hely, a korszerű gépek, a világszínvonalú technika a fizikusok számára is vonzó kihívás lehet. Sugárterápiás orvosból sajnos kevés van az országban, de bízom benne, hogy a fiatalok közül, akik ezt a pályát választják, néhányan majd ide fognak jönni, amiatt, amit minőségben, szakmai körülményekben kínálni tudunk. Azon kívül Veszprém szép. Reméljük, még tovább fog fejlődni, még tovább gazdagodik a kulturális élet, épülnek új lakások, ahol a fiatalok meg tudnak telepedni, és nem kell albérletre vadászniuk a fiatal szakembereknek. De amiben leginkább bízom, az az, hogy a kormányzat újraindítja a régi nővérképzést, az orvosképzésben bevezeti a medikusok és a szakvizsgára készülők támogatását, megvalósítja a szakorvosok megtartásának programját.
– És a fizetések?
– Ha nem lesz béremelés, sok kolléga el sem fog indulni a pályán, mások pedig, akik már elindultak, el fogják hagyni az országot. Az idős, nagy szaktudású orvosok és a fiatalok között keletkezett bérfeszültség is komoly gondot jelent. Nem az utóbbiaké sok, hanem az előbbieké kevés. Ezen is változtatni kellene. Az egészségügyben dolgozókon óriási a felelősség, magánéletüket is korlátozza a munkájuk – ahogyan sok más emberét is –, mert nem tudhatják, mikor lesznek szolgálatban. Nem akarok nyugati bérekről beszélni, de annyit, amennyiből meg lehet élni és el lehet tartani egy családot, mindenkinek meg kellene keresni az egészségügyben is. Ha nem így lesz, el fognak fogyni a szakembereink. A legfontosabbnak most mégis azt tartom, hogy megkezdődött az új épületben, az új Onkológai Centrumban a betegellátás. Korszerű épületben, korszerű gépek és szakképzett személyzet várja a daganatos betegeket.
