Kedden 43, szerdán 57, ma 38 százalék volt az elvégzett koronavírus-tesztek pozitivitása. Az így igazolt napi új esetszám folyamatosan nő, ma 15 526 fertőzöttet regisztráltak. Müller Cecília szerint a pozitív esetek 87 százalékáért az omikron felelős, a többiért még mindig a delta.
A veszélyhelyzetet és a járványügyi készültséget egyaránt meghosszabbította az országgyűlés tavaly decemberben. Utóbbit azzal az indoklással, hogy a koronavírus-járvány továbbra is világszerte, Európában és Magyarországon is zajlik, a fertőzöttek száma jelenleg is magas és hazánkban is megjelent az omikron-vírusváltozat. Írják, olvassuk: mostanra be is robbant.
Káosz
Unjuk már, és megszenvedjük nagyon. A hivatalos korlátozásokat, a magunk önként vállalt szabályrendszerét. Az elhalasztott műtéteket, az elérhetetlen háziorvosokat, az abszurd előjegyzési időpontokat a szakrendeléseken. A karanténok miatt ellehetetlenülő oktatást, a bezárt óvodákat, bölcsődéket, a csődbe menő vállalkozásokat. A rendezvények látogatásának logikátlan szabályozását, az oltass – ne oltass vitát. A vad konteókat és a szakértők ellentmondó nyilatkozatait – legyen szó vakcináról, védettségről, mellékhatásokról, szövődményekről, long-Covidról. Jó lenne újra normálisan élni, mint azelőtt. De hogyan?
Statisztikában, kórházban, otthon…
Hivatalosan tizenöt és félezer új fertőzött egyetlen napon, reálisan ennek a sokszorosa. Hiszen a statisztikába csak a regisztrált mintavételek eredménye kerül be, az otthon elvégzett – és még mindig csak horror áron hozzáférhető – tesztelések pozitív eredménye nem. Azokat se jegyzik sehol, akik enyhébb vagy akár komolyabb tünetekkel, teszt nélkül, lábon kihordják a fertőzést. Végzik a munkájukat, iskolába járnak, előadást tartanak, tárgyalásra mennek, beülnek egy színházba, moziba, sportrendezvényeket látogatnak, közlekednek. Karanténban lenne a helyük? Ez mostanra végképp megoldhatatlan, és az ellenőrzése is képtelenség. Hiszen már a hivatalos adatok sem értelmezhetők. Az aktív fertőzöttek száma a mai napon 158 424. Ehhez képest hatósági házi karanténban 34 810 ember várja, hogy kiszabaduljon, 2673-an pedig kórházban fekszenek. Ez összesen 37 483 ember. És a többiek?
Elszabadult indulatok
Veszélyhelyzet van és járványügyi készültség. Miközben se a veszélyt, se a járványt nem érzékeljük igazán. Hogyan is éreznénk, amikor egyszerre húszezer ember szurkolhat a kézilabda Eb-meccsein? Amikor a maszkviselés a legtöbb helyen szabadon választható opció? Amikor a védettségi igazolvány oltási igazolássá minősül, mert a védettséget tényleg nem a plasztikkártya megléte garantálja? Amikor százezerszámra ajándékoz el az állam Covid-teszteket ahelyett, hogy ingyen szétosztaná nekünk? Amikor lejárat előttieket sóznak rá a háziorvosokra, akikhez többnyire be sem lehet jutni? Amikor a tesztek megbízhatósága is kétséges? Amikor az egész járványkezelést gyanús ügyletek, titkolózás, logikátlan intézkedések és csapnivaló kommunikáció teszi hiteltelenné? Amikor jelét sem látni, hogy az egészségügyi ellátórendszert felkészítették volna az ötödik hullámra? Amikor a kórházi dolgozóknak Ázsiában összevásárolt használt gumikesztyűket osztanak?
Amit viszont naponta tapasztalunk, az a gyűlölködés. Virológusok kapnak halálos fenyegetéseket oltásellenes csoportoktól. Ismeretlenek gyalázzák egymást a közösségi oldalakon. Megverik a buszsofőrt, ha felszólít a maszkviselésre. Sárgacsillagoznak, vírusnáciznak minden létező fórumon.
Mindenki elkapja?
Az omikron gyorsabban terjed, és fertőzőbb, mint az eddigi variánsok. Ugyanakkor enyhébb lefolyású, és a betegek közül kevesebben kerülnek kórházba súlyos állapotban. Nagyjából ennyi, ami ma biztosnak látszik. Több szakértő nyilatkozta a napokban: szinte mindegy mit teszünk, az omikront előbb-utóbb mindenki elkapja, de az oltottaknak jobbak a kilátásaik. Ennek ismeretében már a negyedik oltás is kérhető. Kár, hogy sem a háziorvosok, sem az oltóorvosok nem kaptak ez ügyben használható útmutatást, viszont a felelősség az övék. Aki bízik az orvosában és oltatni akar, oltasson, a többieket meg úgyse győzi meg semmi.
Akarunk újabb lezárásokat, kijárási korlátozást, online munkarendet és oktatást? Nem igazán. Nem bírná ki sem a gazdaság, sem a társadalom. Esetleg oltási kötelezettséget? Látjuk, hogy ahol bevezették, vagy akár csak tervezik, tízezrek tiltakoznak ellene. Már az oltottak se hiszik, hogy a járvány terjedését megfékezheti a vakcina. Bár a súlyos kimeneteltől nagy eséllyel megvéd, ami azért nem mellékes szempont. Akkor hát mi a megoldás? Csak a személyes felelősség maradt önmagunk és a körülöttünk élők iránt. A szlovákoknál tegnap óta szabad térben is kötelező a maszkviselés. Mi ezt magunktól is megtehetjük. Zárt terekben meg kérdés se lehetne: maszkot fel és kész. Munkahelyeken, iskolákban, rendezvényeken ugyanúgy. Kényelmetlen? Persze, hogy az. De normális helyeken normális emberek influenzajárvány idején is maszkot szoktak viselni, és nem azért, mert előírják nekik. Ha semmi máson nem is, ezen azért érdemes elgondolkodni.
Kísérleteznek? Igen!
A kutatókat pedig nem halállistázni kellene, hanem hagyni, hogy a munkájukat végezzék. Nem csak nálunk, az egész világban nagy még a bizonytalanság. Ezzel a koronavírussal, ennek gyorsan mutálódó változataival és a XXI. század körülményei között elképesztően gyors terjedésével először néz szembe az emberiség. A virológusok naponta szembesülnek új információkkal, váratlan fejleményekkel. Mindezeket elemezni, értékelni, és főleg a védekezés módszereit kidolgozni máról holnapra lehetetlen. Kísérleteznek? Hát persze. Mi mást tehetnének? Valójában egy globális, élőben zajló tudományos munka alanyai vagyunk. Talán nem is ez lesz az utolsó, ha belegondolunk, hányféle sosem látott kórokozó szabadulhat ki az éppen felolvadó sarkvidéki permafrosztból. Be kell hát rendezkednünk arra, hogy még jó ideig együtt fogunk élni a Coviddal. Lehetőleg együttműködőn és egymás iránt toleránsan, utcákat lángba borító megmozdulások nélkül kellene. Nem tehetünk mást, ha túl akarjuk élni.
Fotó: euronews.com
