Tudom, nem nagy durranás, de mégis tanulságos történet. A méhek nem tudnak úszni. Azt viszont tudjuk, hogy hasznos rovarok. A rohonci tóból mentettünk ki néhányat és partra tettük őket.
Igen, mert az élet a legnagyobb ajándék. A méhek is így vannak ezzel. Szorgos munkájukkal járulnak hozzá életünkhöz. Megtermékenyül a virág, asztalunkra kerül a méz. Ők értünk is vannak. Mindennap tegyünk valami jót és sokkal nyugodtabb lesz az éjszakánk. Sokszor egy mosoly, egy jó szó, egy kinyújtott kéz is elegendő.
A tenyerünkben a világunk sorsa, bánjunk vele körültekintően!
Szerző és fotó: György István Péter
