A megátalkodott irodalomkedvelők közvetlenül a Szkárosi-est után fölsétálhattak a várba, a Dubniczay-palotába, ahol a Sepsiszentgyörgyön élő Bogdán Lászlóval Tömöry Péter beszélgetett.
Tömöry Péter, a Veszprémben élő, Kolozsvárról elszármazott írónak régi barátja Bogdán László, így az esten fél szavakból is értették egymást.
– Variálod a vesszőparipáidat, a cirkuszt, ami az illúzió és a valóság konfrontálódása, a démont, a Drakulát, a rengeteg szereplődet – mondta Bogdán Lászlóhoz fordulva. – Rengeteg a létező és kitalált szereplőd, az alteregód és a szereplőidnek is vannak alteregóik. Írásaid egy részének szerzője Vaszilij Bogdanov. Ki az a Vaszilij Bogdanov?
– Minden vagy semmi – hangzott a válasz, amelytől nem lett okosabb a hallgatóság.
Az Olvasólámpa lényege azonban nem a beszélgetés, az író, költő megismerése, hanem az, hogy maguk az alkotók olvassanak fel részleteket saját műveikből, és a moderátor csak néha kérdezzen közbe, ezért Tömöry Péter abba is hagyta a faggatózást, és átadta a szót Bogdán Lászlónak. Mi pedig, akik jelen voltunk a Dubniczay-palota hangulatos kistermében, kinyitottuk a lelkünket és a szellemünket a sokszereplős, bonyolult mesék befogadására, elmerültünk a varázslók, csodatevők világában, és nem tettük fel a kérdést: hol van a határ mese és valóság között, hisz azt már maga a szerző sem tudja. Lehet, hogy csak így élhető túl egy diktatúra?