Egészen véletlenül kezdődött, feltekertem a karácsonyi fénysort a fenyőfa törzsére a bejárat előtt. Jó hosszan, földtől fölfelé vagy két méteren. Mikor Ottó hazaért, leszedette velem, mert szerinte, ahogy én csináltam, rövidzárlatos lehet. „Újratekercseltem” az utasításai szerint, és közben újra százszor átöleltem az öreg fenyőfát, amely legalább ötvenéves lehet. A pontos korát nem tudom, mert elfelejtettem megkérdezni Lenkét, az előző tulajdonost.
Közben éreztem, micsoda szilárd erő van ebben a törzsben és mennyi elraktározott emlék az érdes, töredezett, harcedzett kérgében! Nagy nyugalom árad belőle, milyen jó átölelni! Eszembe jutott Nemes Nagy Ágnes verse, miszerint meg kell tanulni „a fák kimondhatatlan tetteit”: „Tanulni kell. A téli fákat./ Ahogyan talpig zúzmarásak./ Mozdíthatatlan függönyök./ Meg kell tanulni azt a sávot,/ hol a kristály már füstölög,/ és ködbe úszik át a fa,/ akár a test emlékezetbe.”
Nagy nyugalom árad a fákból, jó őket átölelni
A néphit szerint vannak gyógyító, szent fák, mint például a nyírfa vagy a tölgy. Alájuk ültetik a beteget. Hogy mennyi ebben a fantázia és mennyi a valóság, nem tudom, mindenesetre létezik dendroterápia és vannak dendrománok. Pósfai György professzor a legismertebb dendromán itthon, ő térképezte fel Magyarország legnagyobb, legöregebb fáit 5–9 méteres törzskörmérettel, ami elképesztően sok. Tényleg gyermeki ámulattal nézi az ember ezeket a sokat megélt fákat, ahogyan Nádas Péter írta a Magyarország legnagyobb fái könyvajánlásában. Fától fáig járva csak örülhetünk, hogy „mi minden pusztítás ellenére ilyen gazdagok vagyunk”.
Eszembe jut szülőfalum és gyerekkorom legendás nagy fája az adai réten, a Tiszához közel. Csaknem nyolcszáz éves volt, amikor kidőlt 1972-ben. Fekete nyárfa. Azt is mindenki ölelgette. Mi is. Nyolc ember érte körül a törzsét összefogózva. Az odvában lakott Ada legkülönösebb embere, a fehér szakállú csavargó, akit csak úgy hívtak, hogy Szent Péter.
Ölelgetem hát az új kertünk öreg fáit, a két fenyőt és a hársmatuzsálemet, kezdem hinni, hogy tényleg lelkük van. Meg kell hajolni előttük és visszanevetni rájuk – mint Hamvas mondta volt egy Koloska-völgyi hársfáról elmélkedve.
(Fotók: a szerző és Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia)
