Közérzet / Életmód · 2016.07.08.

NYARALUNK – Főúr, a profi

Húsz éve hasít az internet, a magyar családok jelentős hányada tudatos internetfelhasználó. Tervezem a nyaralásunk, bogarászom a neten. Jól jön a vendéglátói múlt, a szerzett tapasztalatok, közlöm a családdal: „Gyerekek, félpanzió a legcélszerűbb megoldás!”. Aztán körülnézek a világhálón, vajon hol ebédelhet a népes család elfogadható áron?

Össze kell állítani a kis költségvetést, nekiállok böngészni. Keszthely, Balatongyörök, Vonyarcvashegy az ittjartam.hu szerint (amit – valljunk be – írhatnak a tulajok vagy akár a rokonaik is) körülnézni arrafelé lenne érdemes. Meg is teszem, de nem leszek okosabb. Az első osztályú helyeket kerülni kell, szinte egyiknek sincs használható honlapja, nincs nyilvános ét- és árlapja. Azért ezt-azt találok, az igénytelenebbikje a Facebookon-oldalán reklámozza(?) magát, egy halom, photoshoppal „készült” ételfotóval. Brrr! Nem hiszek a szememnek, Ez lenne ma a Balaton-part, ahol egyesek három hónap alatt szeretnének éves jövedelmet megkeresni?


Mivel az utazásunkig semmi kézzelfoghatót nem találok az interneten, nekivágunk a vakvilágnak, lesz, ami lesz alapon. Mint később kiderül, érvényesül a régi buliszabály, miszerint nem szabad semmit túlszervezni, a spontán dolgok sülhetnek el a legjobban. Ebédidőben érkezünk Balatongyörökre, a gyerekek éhesek, így hát a vakszerencsében bízva indulunk el a kikötői üzletsoron. Éttermek sorakoznak, kínálat tekintetében nincs hiány, viszont egy magunkfajta nagycsaládnak, ahol a gyerekek ráadásul válogatósak, nem egyszerű a választás. Megakad a szemem a Móló Bisztró előtti takaros teraszon, a kifüggesztett étlap tanúsága szerint elfogadhatóak az árak és hatalmas a kínálat.

Éppen csak helyet foglalunk, máris ott terem a főúr, mint menet közben kiderül, valószínűleg az utolsó „békebeli” felszolgálók egyike, aki még a Balaton-parton dolgozik és nem Európa valamelyik jobban fizető országában kamatoztatja ritkaságszámba menő elhivatottságát. Napszaknak megfelelően köszön, étlapot kínál, italrendelést vesz fel, ételrendeléskor felvilágosítást ad. Olyan profizmussal, beleéléssel beszél a rendelt étel elkészítési módjáról, mintha egy izgalmas focimeccset közvetítene.

A konyha is kényesen ügyel, hogy a hatféle étel szinte egyszerre kerüljön az asztalunkra, az adagokkal, ízzel, látvánnyal nincs gond. A főúr, ahányszor csak elhalad az asztalunk mellett, érdeklődik, szükségünk van-e valamire, ízlik-e az étel? Ebéd után azonnal lepakolja az asztalt, kávét, gyümölcsöt, desszertet ajánl, a számla kérésekor azonnal ott terem. Fizetünk, ő közben kommunikál, érdeklődik. Nem tolakodóan, hanem ahogyan azt egy profi teszi.

Véletlenül rábukkantunk egy rejtett kincsre a Balatonnál, ahol a pénzünkért rendes adag finom ételt és nem mellesleg profi kiszolgálást kaptunk.






[fbcomments]