Több százan várták Nógrádi Györgyöt, a legtöbbet szereplő biztonságpolitikai szakértőt a Lovasi esték című szerdai programon. Ott volt mindenki, a falu plébánosától kezdve a postáson keresztül a hagyományőrző huszár ezredesig. De Veszprémből is jöttek és még távolabbi településekről is.
Aki nem fért be a terembe, az kivetítőn követhette a szabálytalan külpolitikai órát, amely tele volt személyes élménnyel és megjegyzéssel. „Rengeteg a melóm”, jelentette ki Nógrádi, de azt még ő sem szokta meg, hogy egyszerre két mikrofon legyen rajta, mint most Lovason. Le is vette mindjárt a nyakkendőjét, miközben a lemondatott szerb miniszterre célozva azon poénkodott, hogy hölgyek térdelnek előtte, mögötte meg egy férfi, mi lesz ebből.
Vázolta egy napját, ami például vizsgáztatással kezdődik az egyetemen, ahol tanít, közben a Kossuth Rádióban jelentkezik élőben, ahol a keddi pakisztáni merényletről kérdezik, de gyakran hívják a minisztériumba, továbbá hivatalos ebédekre és a szomszédos országokba is, utóbbiakba előadást tartani. Mellékesen megtudtuk, hogy Jugoszláviában is élt 14 évig, egy nagy szállodát vezetett a tengernél, de a berlini egyetemen is tanított. Ha mindent összeadunk, osztunk, szorzunk, Nógrádinak legalább két élete kell hogy legyen. De rendesen pörög, azt meg kell hagyni. Ilyen a stílusa, három nap alatt megírta a doktoriját, ezt ő mesélte, mert az apja felajánlott ötezer forintot, ha megcselekszi, és neki sikerült. Nem kell ezt a tudományos munkát misztifikálni – véleménye szerint.
A lovasi kétszer ötven percet is úgy levezényelte, mint egy lottósorsolást. Előbb felvázolta a világpolitikai helyzetet, ahogy ő látja, majd válaszolt a kérdésekre. Becsületére legyen mondva, hogy mindegyikre. Kifejtette, Európa nagyon régóta nem a világ közepe, három globális játékos határozza meg a világ forgását: az USA, Kína és Oroszország. A Snowden-ügy kapcsán került középpontba, hogy Európának nincs egységes műholdas hírszerzése, nincs megfelelő légi- és hadiereje, miközben a mai világban mindenkit lehallgatnak, aki vezető pozícióban van! Elmesélt egy anekdotát, a Nyugat azért nem értesült időben arról, hogy az oroszok lerohanják a Krími-félszigetet, mert írógéppel írták az üzeneteket és futárok vitték. Ettől kezdve a műholdas hírszerzés nem ért semmit.
Kiderült, minden világhatalom hamis alternatívát kínál. Megpróbálják a saját téveszméiket, na jó, mondjuk, a saját rendszereiket rákényszeríteni a világra, de abból nem sül ki jó dolog. Nézzük például az „arab tavaszt”, amely egyetlen célját sem teljesítette. Kinyírták Kadhafit, aztán most nincs, aki megállítsa a migránsáradatot. Angela Merkelről, kérdésre válaszolva, azt mondta Nógrádi, hogy ő egyébként nagyon szereti, eddig sohasem hibázott, de most a lelkiismerete alapján politizál, ami nem tesz jót Európának, hiszen Európa jelentős része úgy érzi, hogy megtelt. „Attól még nem fasiszta valaki, aki úgy véli, hogy nem kell több migráns” – véli Nógrádi, aki elsorolta, az arab országok adnak nekik pénzt, de nem fogadják őket, Mexikónál „az USA határain előbb lőnek, aztán kérdeznek”, Ausztráliánál cirkálókkal visszafordítják a migránsok hajóit. Európának is meg kell állítania valahogyan a migránsáradatot. Nógrádi György annak a véleményének is hangot adott, hogy a multinacionális társadalom megbukott. Tapasztalata szerint nem igaz, hogy a Németországban korábban letelepült négymillió török vendégmunkás integrálódott a német társadalomba. Csak egy példa: a török taxisokkal képtelenség beszélgetni, hiszen legfeljebb a negyedik nyelvleckénél tartanak.
Beszélt még sok mindenről érintőlegesen Nógrádi György a lovasi estén, képtelenség mindet elsorolni, egyébként sem mi fogjuk a világ dolgait rendbe hozni. Kérdés, hogy egyáltalán lehet-e? Hiszen mindig ugyanazok a hibák és rossz emberi tulajdonságok ismétlődnek a világtörténelemben. A világ feltehetően olyan marad, amilyen. Helmut Schmidt is megmondta, amikor megkérdezték tőle, hogy hazudhat-e a politikus: „Soha. Csak ne mondja ki az igazat.”
