Adrienn már készülődik a szilveszterre. A vendégek fejére malteros kanállal viszi fel a festéket, hogy estére szépek legyenek, kívánatosak, mint a juhbeles virsli.
A reggeli nap szemérmetlenül éles fénybe vonja a kutyagumis világot. A lordok háza felső ablaksorát pásztázza először, majd átkúszik a húszemeletes alsó szintjeire, hogy méterről méterre lobbantsa be a teljes déli oldalt. Mint egy hatalmas tükörrendszer, olyan a fal, megsokszorozza és szétosztja a fényt. Így kapunk belőle mi is.
Hideg van. A trombiták torka befagy, mint a madáritató vize. Este, remélhetőleg, gyors iramban vonulnak majd jól fűtött szórakozóhelyekre a mulatozók.
Bevásárolok, aztán uszodába megyünk. Házias férj, tegnap előre megfőztem. Kifáradni és felfrissülni a víztől, s a kész ebédre hazajönni, maga a polgári megelégedés! Nincs ennél jobb.
„Ne fröcsköljön már ennyire!” – szólok a mellettem úszó fiatalembernek. „Miért? Uszodában vagyunk!” Mint amikor bombát dobnak vízbe, olyan robajjal csapódik be a lába. Úszódeszkát tol maga előtt, és senkivel sem törődő élvezettel szeli a habokat. Méteres vízfüggöny keletkezik a nyomában. Esernyővel kellene úsznom mellette.
Este a parkolóban három kamasz petárdázik kitartón, de nem sikerül egyik autóban sem kárt okozni. Fáradozásuk mégsem eredménytelen.
Egy labrador nyomja le mancsával kilincsünket, s viharzik be a szobába. Ápolt, hosszú szőrű, riadt tekintetű. Először valami tréfára gyanakszom, a szomszédban bulizó egyetemisták buta viccére, de nem tudnak a kutyáról, mely egyébként nagy biztonsággal közlekedik a bútorok és a virágok közti szűk folyosókon. Még véletlenül sem ér hozzá semmihez. Minden robbanáskor ijedten megáll. Reszket a süvítő hangra.
Telefonkönyvet lapozok. A kutyás alapítvány nem tud mit kezdeni a problémánkkal. Az állatorvos a veszélyre figyelmeztet: a félelem megvadíthatja az állatot, reakciói kiszámíthatatlanok lehetnek. Vizet teszek egy tálba, kicsalom a lépcsőházba a kutyát, s bezárkózom. Állok az ajtó mögött, imádkozom, hogy elmenjen. Hallgatom kétségbeesett kaparászását, vacogását, zihálását. Reggelre bevonalazza körmével az ajtót.
Domján Gábor
