A kormány utasítására a 175 kilométeres magyar–szerb határszakaszt rövidesen négy méter magas kerítéssel zárják le. Csakhogy elegendő körülnézni a nagyvilágban ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, lehet százmilliókért kerítést ácsolni, de nincs az a fal, amelyet az életéért és a családja életéért küzdő szerencsétlen embertársunk meg ne mászna, át ne törne, ki ne tépne – akár még az élete árán is.
Vajon mit tesz az a menekült, aki több ezer kilométer út után a vasfüggöny elé érkezik? Számít neki 10–20 kilométer, amit még meg kell tennie a román vagy a horvát határig? Vagy ott marad Vajdaságban? Szabadkai tudósítónk rövid sajtószemléje a szerbiai véleményeket tükrözi.
Már napokkal ezelőtt arról írt a belgrádi Blic napilap, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök alighanem bekeményített, mert olyan kijelentést tett, hogy Szerbia területén kell megállítani a Magyarország irányába igyekvő menekülteket és bevándorlókat. Tehát nem ér(het)te semmiféle meglepetés a Szerbiában élőket most, amikor a magyar hivatalos politika beharangozta, hogy négyméteres fallal fogják óvni a két ország határát.
Maga a szerb belügyminiszter, Nebojša Stefanović igencsak ellentmondásosan nyilatkozott az elmúlt napokban. Korábban még azt az álláspontot hangoztatta, hogy a katasztrofálisan elszegényedett Szerbiától senki sem várhatja el, hogy több ezer menedékkérőt és migránst befogadjon, s azok ellátásáról gondoskodjon. Most viszont úgy vélekedik, Szerbia pénzbeli támogatást nyújt a rászorulóknak és szavatolja a biztonságukat mindaddig, amíg el nem hagyják az ország területét. Sőt, ígéretet tett: az Európai Unió határain kívül rekedt Szerbia a továbbiakban is kiveszi a részét a migránsok megfékezéséből, olyképpen, hogy megszilárdítja a Magyarországgal, valamint a Macedóniával közös határszakasz védelmét.
Mások viszont megfogalmazták az aggodalmaikat: Szerbia képtelen ellenőrzés alatt tartani a maga déli határát, márpedig a menekültek és a bevándorlók 99 százaléka Görögország és Bulgária irányából érkezik. A legfrissebb adatok szerint idén 22 ezer menekült lépett be Szerbia területére az ország déli határain át, több mint tavaly egész évben.
Radoš Đurović, a menekültek befogadásával és ellátásával foglalkozó belgrádi központ vezetője a B92 médiaháznak adott televíziós interjújában arról beszélt, hogy az illegális határsértők feltartóztatását szolgáló négy méter magas kerítés nem fogja megakadályozni ezt a „modern kori népvándorlást”, legfeljebb csak lelassíthatja a Magyarországra való átjutást. Véleménye szerint a menekülők egy ilyen akadály miatt aligha fognak másik útirányt választani, inkább majd az történik, hogy hirtelen megugrik a közvetlen határövezetben veszteglők száma – akik majd kivárják a megfelelő alkalmat a szökésre. Egykönnyen feltalálják magukat: árkot, alagútszerű csatornát ásnak, és azon keresztül próbálnak meg átjutni.
Az Újvidéken megjelenő Dnevnik napilap arról ír, hogy a szerb–magyar határ lezárása meglehetősen rossz üzenet az EU népeinek számára, és a jószomszédi viszonynak sem használ. A határzárról szóló belejelentés soha nem a szolidaritásról szól, épüljön is a kerítés Európa bármely részén.
Egyértelműen hasznosnak ítéli viszont a készülő határzárat a vajdasági magyarok legerősebb politikai pártjának vezetője. Pásztor István szerint: „Szerbia számára is könnyebbséget jelenthet, ha Magyarország fizikailag lezárja a magyar–szerb zöldhatárt, mert ha a migránsok ezen az útvonalon nem tudnak bejutni az Európai Unióba, akkor nagy valószínűséggel meg fogják kerülni ezt a területet.”
Az előrelátó és józan politikusok már korábban arra figyelmeztettek, hogy ha az Európai Unió tagállamaiban megkezdődik a délről érkezők visszatoloncolása – s ha Szerbia nem tesz megfelelő óvintézkedéseket –, rövid idő alatt egy óriási menekülttáborrá válhat az ország. Olyan számadatokról lehet hallani/olvasni, hogy Németországból és Ausztriából mintegy 15 ezer embert toloncolnak ki belátható időn belül, akik majd Szerbiában rekednek, és ha ugyanilyen sors vár a jelenleg Magyarországon tartózkodó menekültekre is, akkor újabb 15 ezer fővel gyarapodna a Szerbiába visszaérkezők száma. Az események ilyetén alakulása már alaposan feladná a leckét (elsősorban) a vajdaságiaknak. Noha mindezt reális veszélynek tartják, humanitárius katasztrófáról egyelőre még meglehetősen visszafogottan beszélnek Szerbiában.
Szabó Angéla
