Rám igazán nem mondhatja senki, hogy nem vagyok öngondoskodó, de azok után, ami most történt, még a kisebb megtakarításaimat is kiveszem, és inkább a párnám alatt tartom a pénzem!
Katonatisztként a kezdetektől, tehát több mint 15 éve tagja vagyok a Honvéd Egészségpénztárnak. Igaz, hogy 2000 óta tartalékos tűzoltóként dolgozom, de nem szüntettem meg a pénztári tagságomat, a Honvédelmi Minisztérium helyett azóta én fizetem be a 72 ezer forintos éves tagdíjamat.
Derült égből villámcsapásként ért a hír, amit a minap a pénztár honlapján olvastam: „A HM 2016. évre nem köt szerződést az egészségpénztárakkal és a továbbiakban nem vállalja a tagdíj munkabérből való levonását és a pénztárakhoz történő utalását sem.”
A Honvédelmi Minisztérium részéről ez a megtakarítási lehetőség nyilván egy gesztus volt anno: kiemelt figyelem azok felé, akik az országot, az országban élőket szolgálják, és gyorsabban „kopnak” mint az átlag. Pokolian bosszant, hogy így elbántak velünk.
Február óta bizonytalanságban élünk a családommal, hogy mi lesz a pénztárban lévő több mint egymillió forintunkkal, mert a Buda-Cash bedőlése miatt zárolták a Honvéd Egészségpénztár számláját, a feleségemnek pedig éppen akkor alig volt foga, mert a fogorvosa már kihúzta a rosszakat, hogy egy teljesen új alsó és felső fogsort készítsen neki. A fogászati kezelés pont annyiba került volna, mint amennyi az egészségpénztári számlánkon ragadt.
Nagyon praktikus volt nekünk ez az egészségpénztár. Mindig ebből fizettük a kisebb fogászati beavatkozásokat, vásároltunk karácsonyi ajándékot, gyógyfürdőbelépőt. Nemcsak a kötelező éves tagdíjat fizettem be, miután kiléptem a katonaságtól, de azon felül mindig lecsíptem kisebb-nagyobb összegeket az akkor még létező 13. havi fizetésemből is, hogy növeljem a megtakarításomat. Az ember sosem tudhatja, mikor lesz beteg valaki a családból, szorul kórházi ellátásra, kell neki szemüveg, vagy kényszerül fogorvoshoz.
Amikor rövid időre feloldották a számlákat, még ki tudtam venni 200 ezer forintot, aminek a nagy részét oda is adtuk rögtön a feleségem fogorvosának. Reménykedtem, hogy az illetékesek találnak valami megoldást az úgynevezett „elhatárolt” összeg kifizetésére is, mert krimibe illő, amit a pénztár honlapján mindenki elolvashat: szinte percről percre leírták, mi mindent tettek a helyzet megoldása érdekében. Most azonban, hogy az idézett tájékoztatást elolvastam, már minden reményem odaveszett, tudom, hogy sosem fogom látni a bennragadt 950 ezer forintomat.
Volt egy szabadon felhasználható lakás-takarékpénztári megtakarításunk, amit természetesen azért gyűjtögettünk, hogy majd felújítjuk a lakásunkat. Hát az most jó időre elmarad, így a feleségem nem maradt fogak nélkül.
Egy volt veszprémi katonatiszt, most tartalékos tűzoltó
(Kapcsolódó írásainkat itt és itt olvashatják.)
