Hogy a hétköznapokon mennyi az annyi és mit ér a magyarok számára a rezsicsökkentés a gyakorlatban, azt csak azok érzékelik nap mint nap, akik nem kaptak a miniszteri fizetésemelésekhez hasonlóan 1,5–3 millió emelést. Mint például a nemzet napszámosai.
Apám imádott tanítani. Jóval nyugdíj után – közel a hetvenhez – kijárt vidékre is megosztani a tudását, felkészültségét a gyerekekkel. A diákok is nagyon szerették. Akkor még volt becsülete, rangja, hitele a szakmának. Ezeket taposta sárba a politika sok egyéb szakterülethez hasonlóan.
Volt alkalmam látni, ma mit visznek haza fizetségként a tanáremberek. Két pedagógus ismerősöm mutatta a bérelszámolását. A kezdő havi 207 ezret, a húsz éve pályán lévő havi 274 ezer forintot keresett osztályfőnöki pótlékkal együtt.
Számoljunk egy kicsit. Az albérlete a rezsivel együtt 100+30 ezer. A brutális infláció ellenére enni kell. Mondjuk, napi kétezerért, ami csak az éhenhalás elkerüléséhez elég. Ami 30 nappal számolva összesen 190 ezer. Erre mondják felülről pökhendien, hogy ha nem tud rezsit fizetni, annak többet kell dolgoznia.
Magyarhonban a tehetősek szokása sommás véleményt nyilvánítani a nehezebben boldogulókról, a kiszolgáltatottakról, a nincstelen magyarok életviteléről. Nem csak a pedagógusok jövedelme irritálóan kevés, hanem másoké is. A televíziók beszélgetős műsoraiban gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy az osztrák „laborországban” milyen jövedelmekkel fizetnek világpiacinak minősített rezsiárakat.
Azon már csak röhögni lehet, amikor a csapból is az a kormánypropaganda ömlik, miszerint megvédik a magyar embereket és a rezsicsökkentést is. Az állampolgár meg örvendezzen, mert úgymond, kormányunktól minden háztartás havi 178 ezer forint támogatást kap! Mi lenne, ha még ezt is ki kellene fizetnie? Mi maradna akkor a 270 ezerből? Na, ugye!
Nem jól van ez így, magyarok…
V. T.
Fotó: ujpestihirmondo.hu
