Közérzet · 2020.08.17.

NEKROLÓG – Vogel Róbert emlékezete

Mi ez az utójáték? Miért kellett elmenned? Ember miért tehet ilyet a másik emberrel? Hol voltunk? Lehettünk volna? A fejbevágó hirtelen döbbenet. Vigasztalanul haltál meg?!

Vogel Róbert veszprémi előadóművész, színpadi rendező. Rövid ideig a helyi Petőfi Színházban világosító és hangtechnikus. Egyetemi- és diákszínpad-vezető Veszprémben, a Lovassy Gimnáziumban Zircen, a Kállai Gimnáziumban, valamint a zirci művészeti szakközépiskolában, majd több évtizeden át színjátszó, alternatív színházi rendező, később drámajáték-oktató. Tevékenységének további főbb helyei: Megyei Úttörőház, Megyei Művelődési Központ, Ifjúsági Park, FMS. A Veszprém megyei színjátszó mozgalom emblematikus személyisége.


Nyolc éve gégerákban szenvedett. Külsővat–Bánhalmapusztán élt. Köldökzsinórján, interneten tartotta a kapcsolatot a külvilággal, barátaival. Verseket írt. Két évvel ezelőtt barátja, Mészáros Zoltán veszprémi vállalkozó mások segítségével kiadta Vogel Róbert verseskötetét Valaki szárnya… címmel. Ezt sikeres bemutató követte Veszprémben. Vogel Róbert 64 évet élt.

Drága Robi! Szerbusz! Szerbusz. Eljött a búcsúzás pillanata a földi léttől. Már odaát vagy, édesanyád, szeretteid, barátaid, harcostársaid és néhány téged annyira nem szerető társaságában.

Szerettünk Robi, néhány elkerülhető eset kivételével. Jó volt veled tanulni, elsajátítani a színjátszás mesterségét. Hatni. Komolykodni, bolondozni, izgulni, alkotni, néhány megaláztatást elviselni.

Aludni, inni, sikert-sikerre halmozni, hullámvölgybe kerülni. Alapvetően jó volt együtt élni. Csapatban, közösségben. Diákok, egyetemi hallgatók, műkedvelők, lányok, fiúk áldoztunk Thália oltárán, veled. Kovász voltál. Vonzás az értelmes, az értelmezhető létért.

Sokat, időnként nagyon sokat veszekedtünk, az alkohol is rásegített. Kínlódtunk. Sírtunk. Nem mindig beszéltük ki a dolgokat. Maradtak elvarratlan ügyek. Szép akarások.

Mi telt ki? Mi telt ki?

Az élet sokfelé szólított bennünket, szakított szét ígéretes megindulásokat. Annyi szépség, jót akarás maradt torzón. A közös tér tágult, az egymást összekötő gravitáció gyengült. A lányok, ők többen voltak neked, türelemmel, szeretettel viseltek, szerettek is. A szép csikók nagylányok, asszonyok lettek. Elrepültek Pestre, szerte.

Kitelt az idő? A távolság nőtt, a szolidaritás maradt a szépülő időben.

Miért kellett elmenned a Somló vidékére, Kemenesaljára? Bár tudjuk, már pontosan nem tudjuk meg. Szép térben éltél. Megihletett a táj, a természet. Több volt annál, minthogy tengetted az életedet. Újra alkottál, megindult a kezed, írtál, az ember szépbe szőtt hitét énekelted.

Az embereid fizikailag is megjelentek, segítettek. A technika és barátaid segítségével újra jelen lettél. A vonzások élettel töltődtek fel. Köteted lett.

Mi ez az utójáték? Miért kellett elmenned? Ember miért tehet ilyet a másik emberrel? Hol voltunk? Lehettünk volna? A fejbevágó hirtelen döbbenet. Vigasztalanul haltál meg?!

Édesanyád, Paál Isti, Zsike Szilágyi Erzsébet, Széki Patka László, Botár Attila, Brassai Zoltán, Soltis Lajos, Szokoly Tamás… társaságában vagy már odaát.

Nagy Károly






[fbcomments]