Ezt a négy kidobott autógumit a Tobak utca Séd-híd felőli végén, a Benedek-hegy aljában fényképeztem pár nappal ezelőtt. Ugrásnyira a Margit-romoktól, abban a páratlan szépségű környezetben, amely az országos sajtóban hazánk legszebb sétaútjaként vált nevezetessé. Elmondhatatlan haraggal és megvetéssel gondolok arra az agyatlan senkiházira, akibe a jóérzésnek láthatólag halvány szikrája se szorult. De tényleg! Milyen primitív és pitiáner lelkület kell ahhoz, hogy valaki így szabaduljon meg a szemetétől???
Eszembe jut egy réges-régi szlogen: Csak úgy, mint otthon! Akkoriban a köztereken való szemetelés ellen próbáltak vele agitálni, arra kérve a maguktól kevésbé intelligenseket, hogy ha az otthonukat tisztán tartják, őrizzék meg a környezetük tisztaságát is. No, ennek az autógumis jóembernek vagy az otthona is szemétdomb, vagy úgy próbálja rendben tartani, hogy a hulladékát a köz tereire hordja. Legközelebb a kiszuperált hűtőszekrényét vagy az építési sittet fogja önelégült pofával – lám, milyen egyszerűen megoldottam – odarondítani?
s. bonnyai
[stextbox id=”grey”]Örülnénk, ha olvasóink is segítenének megtölteni tartalommal új rovatainkat, a NAPIMORGÓ-t és a NAPIVIDÁM-at. Várjuk rövid, frappáns észrevételeiket olyan, bosszantó vagy épp örömet szerző, mosolyt fakasztó dolgokról, amelyekbe jártukban-keltükben belebotlanak. Kérjük, fotózzák le, írjanak hozzá két-három mondatot (a szükséges nyelvtani korrekció jogát szerkesztőségünk fenntartja), írják alá a nevüket, vagy legalább a nevük kezdőbetűit, és küldjék el az info@veszpremkukac.hu címre. Alapelv, hogy a morgolódó észrevételek se legyenek személyeskedők, durván odamondogatósak, másokat megalázóak. Higgyék el, a finom irónia mindig jobban „betalál”, mint a goromba sértegetés. Dicsérni, örülni korlátlanul lehet![/stextbox]
