Ki nem hagynánk a múzeumok éjszakáját egy nyáron sem, mindig van valami meglepetés, akár fizikai, akár szellemi. Idén első számú élmény volt Birkás Ákos, a külföldön legismertebb magyar festő a kortársak közül, aki személyesen tartott tárlatvezetést a veszprémi Csikász Galériában frissen megnyílt kiállításán.
Támpontokat adott az üzenet, a végtelenített találós kérdés megfejtéséhez, mert Polgári Magyarország címmel közreadott, mondhatnánk tematikus életmű-válogatása számos utalást és önreflexiót tartalmaz az 1968-as diáklázadásoktól kezdve napjainkig. A vezértéma a szabadság, lázadás, forradalmak. Ezek lehetőségei és lehetetlenségei. Sorozatosan konfrontálódik önmagával és az őt körülvevő világgal a művész, hogy aztán a kiállítás utolsó termében eljusson a forradalmak utáni végállapothoz. Mint Marat, kifekszik a kádban, csak már nem halálosan komolyan, hanem gúnyosan, ironikusan, tehetetlenül, mintegy utolsó gesztusként sokkolva a világot. Szinte nevetségessé is téve ezzel a forradalmak utópiáját, az igazi, a vágyott élet lehetségességét. (A Birkás Ákossal készült interjúnkat itt olvashatják.)
A megnyitón itt volt Hans Knoll, a Knoll Galéria tulajdonosa, továbbá eljöttek Vass László, Somlói Zsolt és Spengler Katalin műgyűjtők. A kiállításról Fehér Dávid művészettörténész beszélt, rendet vágva a gondolatok között, biztos kézzel vezetve a látogatót a szellemi kalandon keresztül.
Számos program, koncert, zene, játék várta az érdeklődőket. Fotó: vk
Hegyeshalmi László képzőművésszel megkereshettük a László Károly-gyűjteményben kiállított új műveket. Az éjszaka egyik meglepetése volt Kilián László író képzőművészeti installációja Akhilleusz, a görög mitológiai alak vereségének témájára a Magtárban. Azóta is takargatjuk az Akhilleusz-sarkunkat, de hiába, a véres léptek már örökre be vannak rajzolva a kockakövekre.
Sok minden más is történt a múzeumok éjszakáján Veszprémben. Vidám emberek tömege indult meg a börtönbe, fönt a várban, na nem büntetésük letöltésére, hanem múzeumlátogatásra. Ennél vidámabb már csak az lehetne, ha egyszer átváltozna úgynevezett „designer” hotellé a várbörtön, mint a világ számos kreatív városában, például Ljubljanában, ahol minden börtöncellát más neves designer rendezhetett be. Tolonganak a vendégek az exkluzív helyekért.
A gyerekek hatalmas szappanbuborékoknak is örülhettek. Fotó: vk
Gyerekek rajzoltak a vár kőkockáira terített papírokon, a Kabóca Bábszínház a kutya-macska barátságról fejtette ki véleményét a múzeumkertben, fellépett továbbá a Kis-Bakony Táncegyüttes, volt tűzugrás, körtánc a Laczkó Dezső Múzeum és a Művészetek Háza Szent Iván-máglyája körül. Egyszóval fáklyákkal kivilágított körúttá változott egy éjszakára a Laczkó Dezső Múzeum és a Művészetek Háza, illetve még följebb a Dubniczay-palota közötti városnegyed. Reggel pedig meglepődve tapasztalhattuk, hogy üres a stressz-zónánk. Eltűnt a feszültség. Hosszas tapogatózás után sem találunk eltüntetendő csomókat a tarkónkon. Pedig nem is afrikai kalandtúrán voltunk, csak itt a múzeumok éjszakáján.
