A Budapesti Operettszínház 2003-as magyarországi bemutatója után most Veszprémben elevenedik meg a salzburgi zenei zseni, Mozart története. A Mozart! Lévai Szilveszter és Michael Kunze nagy sikerű darabja, melyet Somogyi Szilárd rendezett a Veszprémi Petőfi Színházban.
A darabválasztás és az Operettszínház korábbi előadása egyrészt magasra tette a lécet, másrészről borítékolta a sikert a veszprémi teátrumnak. A fülbemászó dalok adottak, a történet egy zenei ikon életének nehézségein át olyan témákat mutat be, melyekkel mi magunk is szembesülhetünk és nem is kell zseninek lenni hozzá.
Mozart dramatizált életútján keresztül láthatjuk, mik a korlátai és konfliktusai még egy szerető családnak is. Milyen farkasszemet nézni a társadalmi elvárásokkal és nemet mondani. Milyen szembemenni a hagyományokkal és a saját lábunkra állni, a magunk szabta utat járni. Milyen hinni valamiben, amit a környezetünk nem feltétlen ért meg. Milyen döntést hozni, majd vállalni minden következményt és árat. Milyen feladat átlátni a játékokon, benézni embertársaink maszkjai mögé. Újra és újra.
A színpadkép rendkívül gazdag. Okosan konstruált fémszerkezet alkotja a díszlet alapját, mely rengeteget mozog. (Külön elismerés a műszaknak.) Kacskaringói jelzésértékkel megidézik a bécsi barokk vonalait. Betölti a színpadot, több térformát képes létrehozni, lépcsőivel vertikálisan is megnyitja a mozgásteret. Az előadás a zsinórpadlás adta lehetőségeket is kihasználja, innen ereszkednek le többször is a temető sírdombjai. Az egyéb díszletelemek szintúgy sűrű mozgásban vannak. Kordék, ágyak, vurstlis kerékpár, sőt még egy stilizált hintó is színre kerül.
A jelmezek is igényesek, részletesek. Kiemelendő, hogy míg a legtöbb ruha korhű, díszes barokk, Mozart karaktere szinte végig hófehér, „mai” ruhát hord. Póló, nadrág, sportcipő. Így jelmezben is kommunikálja a figura jövőbe mutató, ugyanakkor tiszta, gyermeki mivoltát. A fekete palástos „pestisdoktor” alakok megjelenése és az előadás előrehaladtával egyre növekvő száma baljós hangulatot áraszt, előrevetítve a tragikus végzetet.
Az előadás több szereposztásban is látható, mivel néhány figura – Wolfgang Mozart (Kádár Szabolcs János/Nikita Braga), Leopold Mozart (Cservenák Vilmos/Keresztes Gábor), Nannerl Mozart (Horváth Csenge/Hirschl Laura), Waldstätten bárónő (Szederjesi Teodóra/Füredi Nikolett), Sophie Weber (Hirschl Laura/Piller Luca) – kettőzött.
Mozart alakja csordultig van őszinteséggel, gyermeki bájjal, életszeretettel és a zene iránti szenvedéllyel. A föld felett jár, ezért is érik érzékenyen az élet nehézségei. Az elvárások súlya, az élősködők és gáncsoskodók sora húzza le szárnyalni vágyó szellemét. Nikita Braga fantasztikus energiával adott formát a karakternek. Átéléssel énekel és játszik, valóban megmutatva a Mozartban lakozó mélységeket. Apjával (Cservenák Vilmos), anyjával (Palásthy Bea) és nővérével (Horváth Csenge) való viszonya érzékletesen kirajzolódik, a színészkollégákkal karöltve pontos ívet adva a családi szeretetről és ennek korlátairól. Szerelme, Constanze Weber (Kardffy Aisha) hozzá hasonlóan bohó, gyermeki lélek, akit szintén kötnek a családi béklyók.
A Weber família azonban nem a szeretettől, sokkal inkább a haszonleséstől és anyagiasságtól fűtött közösség. A darab Colloredo hercegérsek (Horváth Dániel) alakján keresztül mutatja meg, hogy nem csak anyagi vagy érzelmi téren lehet kizsigerelni valakit, hanem a tehetsége kiszipolyozásán keresztül is. A hercegérsek akarja és kutatja Mozart zsenijét, hogy ő maga fürödhessen a fényében. Egyetlen ember akad csupán, aki érdek nélküli támogatója a zeneszerzőnek: Waldstatten bárónő (Szederjesi Theodóra). Álláspontja a Csillagok aranya című dalban gyönyörűen fogalmazódik meg.
Balassa Krisztián karmester vezetésével a zenekari árokban helyet foglaló zenészek is kitesznek magukért. Muzsikájuk egyé válik az énekkel, sodró erejű áradattá olvadva.
Fontos elem, hogy Mozart arcképrongálása végigkíséri az előadást. Ő maga is hadakozik a képmásával, a gyerekzsenivel, aki a legnagyobb nyomást helyezi a vállára. Tartalmas pillanat, ahogy beszakítja saját portréit. Később Constanze is megteszi ugyanezt, szétkaszabolja Mozart arcmását. Az előadás vége felé közeledve pedig darabjaira szedi a porcelánfiú Amadét, végképp kiürítve a gyermekkorától magáénak tudható tehetsége szelencéjét.
Több emlékezetes etűd maradt meg bennem az előadásból, melyek többletjelentést adtak egy-egy jelenetnek. Ilyen a bárónő univerzumpalástja, a zsenit az agyban kereső hercegérsek vagy a fények használatával elért szellemhatás.
Lendületes, szórakoztató és látványos előadás született. Constanze szavaival élve: Van egy hely, hol forog a tánc, ugyan miért volna jó, hogyha nélkülem járnák.
Szalai Renáta
A vezető képen Mozart szerepében Nikita Braga. Fotók: Veszprémi Petőfi Színház
