Mérges vagyok. Vagy inkább szomorú… vagy talán elkeseredett. De lehet, hogy mégis inkább a kiábrándult jelzőt használnám. Tehát lelkiállapotomat tekintve bizonytalan vagyok. Vagy mégsem.
Van ugye két Berki Krisztiánunk. Az egyiket mondjuk, nem tekinteném a magaménak, nem is nagyon foglalkozom vele, hacsak valamelyik média nem tolja túl erőszakosan az orrom elé. Ilyenkor néhány másodpercig – amíg gyorsan el nem kapcsolok –, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy e csodabogár a világon van.
Van aztán a másik Berki Krisztián, az olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok és hatszoros Európa-bajnok magyar tornász, lólengés-specialista, akire túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemzetünk egyik büszkesége. Kitartással, akarattal, tehetséggel, lemondásokkal jutott oda, ahol most van, közben 2007-ben kiérdemelt még egy Prima Primissima díjat is.
Berki Krisztián olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok és hatszoros Európa-bajnok magyar tornász. Forrás: Facebook
Őt nem tolja az orrom alá egyik internetes felület sem, egyik bulvárlap címlapján sem láttam még. Ez mondjuk, lehet azért is, mert nem olvasok bulvárlapot, de ettől függetlenül lefogadom, hogy az előzőleg említett névrokona több ilyenen virított már.
Tudom, hogy eddig sok újat nem mondtam, ezért nem is álltam volna neki írással vezetni le a feszültségemet. Viszont az előbb a közösségi oldalon valahogy elém került egy bejegyzés, amely Berki Krisztiántól származott. A neve mellé, zárójelben szerénykedve pedig oda volt írva, hogy „torna”. Egészen pontosan így nézett ki a bemutatkozás: Berki Krisztián (torna). Ezt az oldalt kedveli 84 ezer ember.
Elkezdtem keresgélni, találtam még egy oldalt, ott Berki Krisztián „sportoló” megjelöléssel szerepel. Ezt az oldalt 46 ember kedveli. Nem, nem ütöttem félre. Nem 46 ezer, hanem 46 fő.
Utánanéztem a másik Berki Krisztián közösségi oldalon való szereplésének is. Kár volt, mert itt szakadt el úgy a cérnám, hogy a mára beígért kuglóf helyett maximum a karácsonyról megmaradt mézeskalács lesz desszertnek.
Az még csak hagyján, hogy neki négy fb-oldala van. Legyen neki, senki sem sajnálja tőle. De nézzük sorjában, hogy milyenek.
Az első a Berki Krisztián Hivatalos Rajongói Oldal. Igen így. Csupa nagybetűvel és közszereplő megkülönböztetéssel. Ezt mondjuk „csak” 471 ember kedveli, és 2014. augusztusi az utolsó bejegyzés. A második Berki Krisztián hivatalos oldala, alatta TV műsor megjegyzéssel, itt 3182 a tetszikek száma. A harmadik már hátborzongatóbb, mert megkülönböztetésként „aberki” szerepel, alatta pedig kiegészítésként, hogy „Sportoló”. Még szerencse, hogy nem A Berki-ként említi magát. Itt a rajongók száma majdnem 245 ezer. Kettőszáznegyvenötezer. Van aztán egy negyedik is, ez Hódi Pamelával – meg ne kérdezzék tőlem, hogy ő kicsoda, mert fogalmam sincs – közös lap, 86 ezer kedvelővel.
Összeadva a konkrét számokat, olimpiai bajnokunkat 84 046 ember kedveli a közösségi oldalon, míg a – bocsánat, nem jut eszembe jobb jelző – herevasalt névrokonát több mint 334 ezren.
Vigasztalhatnám magam azzal, hogy a Facebook azért nem a világ. Nem tükrözheti egy teljes ország véleményét a lájkok száma, ami igaz is. Mégis attól félek, hogy az arányok magukért beszélnek.
Befejezésként írhatnék most sok mindent, de szerintem felesleges lenne. Azt hiszem, megsütöm mégis azt a kuglófot.
Szolga Mária