Anna néni temetésén négyen voltunk: a Kántorné, a Káldosiék és én. Borenicsék is eljöttek volna, de meghaltak.
Anna nénit nem volt, aki eltemesse. A város költségén hamvasztották el, de a házra már két órával a temetés után kikerült a tábla: Eladó.
Az új tulajdonos bentlakással vásárolta meg az értékes telken álló ingatlant. Nem kis összeget szurkolt le érte, de most a háromszorosáért akarja eladni. Megharagudott Anna nénire, mert túl sokáig élt, s ezzel anyagi veszteséget okozott neki. Kiszámolta, hogy mennyivel jobban járt volna, ha bankba teszi a pénzét. Késő bánat. Különben is: ez egy nagyon jó befektetésnek ígérkezett. Anna néni olyan meggyőzően bizonygatta, hogy elhagyta minden életkedve, s úgy érzi, nem húzza sokáig, hogy lehetetlen volt nem hinni szavának.
De esze ágában sem volt meghalni! Élni akart az utolsó pillanatig. Pedig hát milyen volt ez az élet? Reggeltől estig a tévé meg egy idegbeteg kutya társasága.
Domján Gábor
